Carla Galli

Fókuszban a személyiség

Elcserélt szerepek – szerepjátszmák

2018. december 02. 20:54 - Carla G.

Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkát, akiben megbízhatunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.  (Hemingway)

hazassag-1-471x315.png

 

 

 

 

 

 Életünk során sokféle szerepet játszunk. Vagyunk csecsemők, gyerekek, kislányok, kisfiúk, kamaszok, szerelmesek és házasok, férjek, feleségek, apák, anyák, nagyanyák, nagypapák; és ezek mind csak a családi szerepeink, mert ezeken felül még vagyunk vezetők és beosztottak, hívek, párttagok, osztálytársak, betegtársak, barátok, bajtársak, de még egy néphez is tartozunk, és minden egyes szerepben másképp szeretünk.

Sok házasság borul föl azért, mert a feleség nem jól játssza az anya szerepét. Nem erre szerződött. Ő a szerelmes feleség szerepére szerződött, s kezdetben fogalma sem volt, hogy infantilis párjának nemcsak a szerető, de ráadásul még az anyuka szerepét is el kell játszania. És ha mondjuk, van olyan okos asszony, hogy ezt a mama-szerepet is eljátssza a párjának, még mindig nem biztos, hogy sikerrel jár, mert ha a férfinak ostoba anyja volt, aki rosszul szerette őt, a hibás minta beégett a lelkébe, és szegény feleség ilyenkor hiába tesz bármit, a mintát nem tudja feloldani. De fordítva is így van.

Ezzel azt akarom elmondani, hogy nagyon gyakran a házasságban hatalmas harcot vívunk egymás gyerekkorával. Az a férfi ugyanis, akinek anyjával harmonikus, megoldott viszonya volt, nem marad gyerek. Felnőtt lesz, szuverén, érett ember, s úgy is lehet számolni vele. De azzal a férfival, aki hurcolja magában zavaros és megoldatlan mama-képét, nem lehet felnőtt emberként számolni, mert nemcsak a sérelmét hordozza magában, hanem sajnos a szerepet is, amikor a sérülés érte: hordozza magában a sebesült gyermeket. És nem ért a felnőttek nyelvén. Csak gyermeknyelven ért. Egy ilyen férfi lehet bármi, bokszbajnok, államelnök, nagy cég vezetője vagy kamionsofőr, aki naponta tizennégy órát robotol, lehet kemény üzletember vagy tábornok – mint férj, mint élettársa egy nőnek gügyögni kezd, s előbb-utóbb kibukik belőle a sérült kisgyerek. Mit csináljon ilyenkor a feleség? Attól függ, mennyire szereti párját. Felnőni ugyanis senki helyett sem lehet, és ha a férfi nem akar, akkor a társa semmit nem tehet. De ha igen, egy jó feleség (sok küszködéssel és alázattal) meg tudja váltani férjét a rossz gyerekkorától. Ha azonban a férfiban nem tudatosodik az elintézetlen múlt, akkor a követelődző gyermeket cipelni fogja magával, míg föl nem nő, és alkalmassá nem válik a következő életszerepére, hogy végre felnőtt emberként szeressen. Minden “szerepünk” az örök nagy szeretetnek egy-egy iskolája. S mivel a szeretet nem magándráma, hanem mindig másokkal függ össze, még arra is mód van, hogy mások baját segítsük megoldani.

A megoldás kulcsa nálad van!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://carla-galli.blog.hu/api/trackback/id/tr4914413078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blaiser 2018.12.04. 17:03:13

Nem, nem volt benne, hogy lehetne fordítva is, hogy milyen az, amikor a feleség éli sérült kislány szerepét. Ez persze nem érvényteleníti teljesen a mondanivalót, de a szerző alaposságával kapcsolatban azért vet fel kérdéseket...

Carla G. 2018.12.04. 17:27:58

@blaiser: Ez egy blogbejegyzés, melynek a gondolatébresztés a célja, nem egy doktori disszertáció:)

Szupergyuri · http://borsomegaheja.blog.hu 2019.01.15. 08:50:20

Ha a megoldás kulcsa nálam lenne, akkor nem olvasnék ilyen bologokat.

Nálam (e tekintetben) nem a megoldás kulcsa van, hanem maga a probléma.

Ha hozzám fordul egy ügyfél hogy tervezzek neki egy házat, mert ő (pl. párkapcsolati terapeuta) és nem ért hozzá, majd én azt a tanacsot adnám neki, hogy "igen, tudom, sokan küzdenek ezzel a problémával, mert gyerekkorukban nem tanította meg nekik az anyjuk a házépítést, ezért tervezze meg ő maga, mert hogy (stilusosan) a kulcs az ő kezében van", akkor vajon milyen arcot vágna a kedves ügyfél...?

Megoldásokra lenne szükségünk, nem problémafelvetésekre.
Köszönjük, azokból nincs hiány.

Carla G. 2019.01.15. 14:04:12

@Szupergyuri:

Kedves Szupergyuri!

Próbálok én is valamiféle analógiával reflektálni a felvetésére.

Ön, mint építész a konkrét, egyénre szabott építészeti terveit a neten osztogatja? Vagy esetleg van egy irodája, ahol fogadja az ügyfeleit...
Nos, ez egy párkapcsolati terepauta esetében sincs másként.
A problémafelvetés pedig pont arra jó, hogy megtaláljon az, akinek ilyen problémája van.
A kulcs minden esetben a kliens kezében van, mi csak segítünk megtalálni a megfelelő irányt, hogy a kulcsa illeszkedjen a megfelelő zárba.

Ha megoldásra lenne szüksége, akkor javaslom, hogy keressen fel, mert a blogolvasás valóban nem megoldás.

Szupergyuri · http://borsomegaheja.blog.hu 2019.01.15. 15:09:33

Én a probléma inverzében gondolkodom.

A megfelelő irányt és a megfelelő zárat ismerem, "csak" a kulcsot nem találom hozzá.
Annak a megtalálása lenne számomra érték (és szerintem sok más ember számára is, személyre szabottan, természetesen).

Az Önök szemléletmódja ezzel ellentétes, a kulcshoz keresik az irányt és a zárat - ami ugyanolyan jó lehet, természetesen.

Köszönöm szépen a meghívást, egyszer talán élek a lehetőséggel.

UI. Önt és a tevékenységét egyébként nagyon tisztelem, ez az írása is nagyon értékes, bocsánatot kérek, ha esetleg felindultságomban megbántottam!

Carla G. 2019.01.16. 19:56:29

@Szupergyuri:
Kedves Szupergyuri!

Örülök, hogy írt, és remélem megtalálja a kulcsot a zárjához:)

Carla
süti beállítások módosítása