Minden kora tavasszal, így március elején azon töprengek, hogy ki vagyok?

Merre tart az utam, mi az, amit el szeretnék még érni  az életemben, mit értem el?  Mit adtam magamból, mit kaptam? Mindig igazságos voltam?  Mi az, ami jó nekem, és mi az, ami nem! Mi az,  ami fontos lett volna számomra, de sajnos azt nem tudtam elérni!
Őszinte leszek: az ÖNKRITIKA nem egy kellemes érzés, de vigasztal az, hogy én vagyok az igazi, és igazságos kritikusa önmagamnak.
Azt is megértem és elfogadom, hogy nem tudok ideális női példa lenni mindenkinek. Nem mindig azt teszem, ami a helyes. De ha én tökéletes lennék, akkor már nem is lennék érdekes sok ember számára, és már nem lehetne tanulni a hibáimból!  Ez  a gondolat egy kicsit felszabadít!
Ezek szerint az Életutam az, hogy annak ellenére,hogy nem vagyok tökéletes, szüntelenül tanulnom kell, hogy egyre jobb legyek. Addig tudjak segíteni az embereknek, amíg van erőm. És ha nem minden úgy történik, ahogyan szeretném, akkor meg kell tanulnom annak örülni, ami van és amim van!

Éljen a tavasz,  éljen a NŐ.