"Kedves Carla!
Írjuk a betűket, egymás mellé tesszük őket, szavakat formálunk, mondatokat mondunk, írunk. Néha csendben, néha hangosan. Nem vagyunk egyformák, ahogy a betűk sem! Van aki párban él, mint a CS vagy a ZS betűk, van aki egyedül, mint a K betű. Néha elhagyják egymást, párt cserélnek, ahogy mi emberek is tesszük ezt. Mondom, néha! Néha és nem mindenki. Van, hogy jól érezzük magunkat egy-egy helyen, van hogy tűrünk és van amikor „belehalunk”. Az egyik ember ebbe, a másik abba. És akkor jössz, jöttél TE!Szemérmetlenül összeolvastad a betűimet, elolvastad a könyvem! De nem írtad át! Csak kiolvastad! Persze, hiszen én kértelek! Tudsz minden betűről mindent. Nem tudok új szót vagy mondatot mutatni már Neked. Látod és érted a lényeget! Megmutattál pár fontos momentumot a lapjaimban, megjelölted melyik oldalt olvassam gyakrabban és melyiket soha. Rám figyeltél egy kicsit. Aztán eltelt egy kis idő, és mi történt? Egyik reggel elővettem a könyvet. Rendezettek voltak a sorok, a betűk és az oldalak. Egy új mesekönyvet fogtam és életre keltek a szereplőim. Egy álmomat váltottad valóra, bár tudtam, hogy ez így, még nem tökéletes. Ekkor megkértelek, hogy fuss át még egy Életet, tedd rendbe azt is, mert így lenne kerek a történet. És Te megtetted! Köszönöm! Köszönjük!"
Egy K és egy A betű
