„Semmi sem állandó, csak a változás maga”– mondta Hérakleitosz.

Nem látom a változást, várom a csodát – halljuk nagyon sokszor. Csoda nincs, arra lehet várni örökké. A várakozás pedig drága, nagyon drága! Amikor az ember úgy érzi, hogy nincs történés, akkor ott valami nincs rendben. A változásoknál sokszor a megszokott dolgok újraértelmezése a legnagyobb kihívás. Hitet, azaz az eddig kialakult és beidegződött hitrendszerünkön kell változtatni. Örök igazság: úgy teszek, ahogy hiszek. Hiszen, ha nem hinném, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, akkor ezeket a sorokat sem olvasnám épp most. A gyermekeinkkel kiskorban ismertetjük meg a hitet, a meggyőződést. Ők nem ösztönből cselekednek, hanem megtanulják. Mi is a szüleinktől, közvetlen környezetünktől tanultuk, és a mai napig hordozzuk magunkban. A világ állandóan változik, és ha mi nem tesszük ugyanezt, akkor szinte észrevétlenül megrekedünk a múltban. Nekünk is változni, alkalmazkodni kell, észre kell venni a fejlődést, a haladást, az újat. Mi, emberek félünk a változástól, pedig ez az egyetlen, amivel megőrizhetjük az állandóságot. Amikor nem akarjuk látni a változást, az legtöbbször azért van, mert attól félünk, hogy megöregszünk. Gyakorlatilag meg akarjuk állítani az időt. De tudjuk, hogy ez lehetetlen! Az emberek félnek az öregedéstől. Sokan kialakítanak maguknak egy komfortzónát, amiben élnek és aztán ott ragadnak gyermeki gondolkodással. Biztos látott már mindenki idős asszonyt, aki gyerekfrizurát, vagy korának nem megfelelő ruhát viselt. Egyszerűen szólva nem képes a változásra. És itt jön képbe egy új szenvedély: sokan azért gyűjtenek folyamatosan maguk köré tárgyakat, mert ezzel úgy érzik a múltban maradnak. A kisebb-nagyobb dolgok visszarepítik időben őket. És ez nem más, mint egyfajta elengedéstől való félelem. Nem merik elereszteni az időt, a múltat. Helytelenül struccpolitikát folytatnak. Pedig változás így is, úgy is van, melyet a környezetük is lát, csak ők nem képesek, nem akarják észrevenni. Fontos tanács: merjél bátran a változások felé nyitni! Új csodákat fogsz megélni. Csoda=változás. Ha már szembe mersz nézni a dolgokkal az azt jelenti, hogy érett vagy a változásra. Ha még másoktól megerősítésre vársz, az sem baj, jó úton haladsz! Mit kell tenned? Nézz szembe félelmeiddel, traumatikus emlékeiddel, figyeld és éld át újra a bensődben kifejtett hatását, kérj bocsánatot az „ellened vétkezőktől” és így kifésülöd a tudatalattidból a problémát. A hatalmasra duzzasztott belső akadályokon, az önkorlátozó hiedelmeken és az egódon történő túllépés felébreszti álmából az elméd, és ezáltal megtapasztalhatod azt a mögöttes dimenziót, melyet a lelki béke, az öröm és szeretet jellemez. Kész receptek nincsenek. Az úton mindenkinek magának kell végigmennie. Az élet úgyis feladja a szükséges leckéket újra és újra. Szeretnél megismerni másokat? Akkor először saját magadban kell elmélyülni!
Carla Galli további írásait IDE kattintva olvashatod el!