A kudarc érzése az tulajdonképpen egy tapasztalat, egy helyzet, egy állapot, amikor valaki a kitűzött célját nem tudta teljesíteni. A siker ellentétének szokták mondani. Vannak az életünkben helyzetek. Ezek olyan szituációk, amelyekben egy feladat megoldása vagy cél elérése érdekében erőfeszítést kell tennünk. Ezek a helyzetek kétféleképpen végződhetnek: sikerrel vagy kudarccal. De ha úgy fogom fel, hogy egy lehetőség az újra kezdéshez, más az érzés.

A kudarc megítélése függ a lelkiállapotunktól. Vannak helyzetek, amelyikre egyik esetben csak legyintünk, más esetben viszont teljesen kiakadunk tőle. A kudarc annak is a függvénye, hogy például hányszor próbálkoztunk, esetleg mennyire szeretnénk az adott célt elérni.

A kudarc okai lehetnek többek között a félelem, a fáradtság, az önbizalom hiánya, kitartás hiánya, stb… vagy az is, hogy túl nagy az elvárás, esetleg túl magasra tettük a lécet.

Az a jó, ha a kudarcra nem negatívan tekintünk, hanem valami olyanra, melyből tanulunk. Hiszen ahogy a mondás is tartja, „Ami nem öl meg az megerősít.” Nincs olyan , hogy rossz. Vagy győzöl, vagy tanulsz. Segít abban, hogy észrevegyük gyengeségeinket, és ezáltal tudjunk fejlődni. Nincs kudarc, hanem csak tapasztalat,illetve visszajelzés.

Nem az a kudarc, ha valami nem sikerül, hanem ha ott van a kezünkben az energia a kihívás megoldásához, de mégse teszünk bele mindent, amit tudunk. Ha a kudarc értékmérője az, hogy például valamit nem teszünk meg (lustaságból, félelemből, kényelemből) és nem pedig az, hogy sikerült-e vagy sem, akkor csak rajtunk múlik, hogy eltűnnek-e a kudarcok az életünkből vagy sem.

Sosem szabad sem a körülményeket, sem pedig másokat hibáztatni. Csakis saját magunkat. Mi tehetünk róla, és ezért vállalni kell a felelősséget. Felelősséget kell vállalnunk az életünkért 100%-ban.