De hogyan alakul ki a szenvedélybetegség?

Deepak Chopra spirituális iró-vezető szerint spirituális kielégületlenségről van szó valamennyi szenvedélybetegség esetében: “A spirituális tudatosság az egyetlen igazi és sokáig érvényesnek bizonyuló válasz a káros szenvedélyektől való függőségre”.

Az esetek nagy többségében a fejlődő személyiséget gyermekkorban érik azok a hatások, amelyek a szenvedélybetegség kialakulásához vezetnek. Ezek általában korai gyermekkori élmények, pl. a gyermek túl kevés figyelmet, törődést kap szüleitől, nem érzi biztonságban magát, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan védik, és nem tanul meg saját erejében, képességeiben bízni. Kamaszkorban ezek a gyerekek érzelmi problémákkal küzdenek, és sajnos sűrűn előfordul, hogy nem tudnak szüleikhez fordulni segítségért, mert nem jó a kapcsolatuk.

A széteső családokban élő gyermekek különösen veszélyeztetettek. Gyakran a saját korosztályukban találják meg azt az érzelmi támaszt és biztonságot, amit a családban nem. Ha a serdülő olyan társaságba kerül, akik normaszegő, ún. deviáns értékeket követnek, akkor nagy valószínűséggel átveszi ezeket, hiszen ellenkező esetben a csoport nem fogadja be őt. A legtöbb fiatal ezekben a csoportokban kezd el inni, dohányozni, és itt próbálja ki először a drogot is.

A kezdeti próbálkozások, kilengések, eltévelyedések után viszont még van több út is a gyermek előtt. A függőség kialakulását nem maga a szer okozza, hanem az csak pótlékként jelenik meg az ember életében, válaszként az elmagányosodásra és örömtelenségre, a mindennapi élet terheinek elviselhetetlenségére. A függőségek kezelésének az a jó útja – mind egyéni, mind társadalmi szinten – ha segítünk a függőnek visszaintegrálódni a közösségbe, ha támogatjuk abban, hogy minőségi, mély és jelentőségteljes kapcsolatot tudjon kialakítani a környezetében élő emberekkel. Hosszú távon a szoros és szeretetteljes kapcsolatok jelenthetik azt a megtartó erőt, ami ahhoz kell, hogy ne legyen szükséges szerhez nyúlni az élet nehézségeinek elviseléséhez.

A szenvedélybetegek számára az öröm forrása egy fókuszált tevékenységre szűkül, élete ettől függ, látásmódja és érzelemvilága beszűkül, miközben környezete szenved a viselkedése miatt, az érzelmi elmagányosodás, az anyagi-erkölcsi kihasználás és az agresszió miatt. A szenvedélybeteg saját létezését, érzelmi stabilitását, örömét a szenvedélye tárgyával való megéléstől teszi függővé. Életének középpontjába a függőség kerül, mely az egészséges szenvedélyesség torzult megnyilvánulása. Ez a hatalomátvétel, a függőség kialakulása lassan, szinte észrevétlenül történik, a kialakult szenvedélybetegségben viszont a személy már próbálja tagadni saját maga és a környezete előtt is, ezért a leszokást rendkívül megnehezíti a tagadás és a megvonásos tünetek jelenléte. De van megoldás azok számára, akik eldöntötték, hogy új életet szeretnének kezdeni.