Carla Galli

Fókuszban a személyiség

A dicséret ereje

2018. december 26. 17:42 - Carla G.

Ajándék, mely mindig megtérül

winter-wonderland-1082511_1920.jpg

Az erkölcsi nevelés egyik eszköze a dicséret. Jóleső érzést kelt az emberekben. Ösztönöz és teljesítményre sarkall. Mégsem mondjuk egymásnak. Miért nem? Mert gyerekkorunkban az ivódott belénk, és így a hitrendszerünk úgy alakult, hogy “az öndicséret büdös”. Hányszor hallottuk e szavakat anno, és mondtuk mi is mindenkire, aki dicsekedett, illetve önmagát dicsérte! Még akkor is, ha igenis ő volt a “legerősebb”, a “legjobb”, a “legnagyobb”.
És most, felnőttként is, ha valaki felhívja a figyelmet az általa elért eredményekre, rögtön ellenszenvessé válik, még akkor is, ha a munkájára jogosan büszke. Ennek nem így kellene lennie!

A dicsérettel, megerősítésekkel a pozitív énképet, önbecsülést és önbizalmat erősítjük. Igenis használjuk! Félünk dicsérni és dicséretet elfogadni. Ha kapunk, egyszerűen nem hisszük el, hogy a másik azt komolyan gondolja. Hajlamosak vagyunk kisebbíteni saját értékeinket. Dicséretet adni pedig azért félünk, mert attól tartunk, hogy a másik így felülkerekedik rajtunk vagy nem viszonozza, esetleg visszaél vele. Az is előfordul, hogy valaki azért nem dicséri meg a másikat, mert attól még kisebbnek érzi magát. Azt gondolja, eltűnik, megszűnik. Ez nem így van. Ha kimondjuk a dicséretet, létrehozunk valamit. Merjük kimondani! Ha jó mondunk a másikról, önkéntelenül is elmosolyodunk és minden mosollyal teremtünk.

“Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.” Gustave Flaubert

Rajtunk múlik. És ha ez sikerül, akkor megtaláljuk a jót magunkban és így másokban is, hiszen minél több jót látunk meg másokban, annál több jót veszünk észre magunkban. Ha másokat elismerünk, dicsérünk, azzal magunkat is felértékeljük.

A pozitív önértékelésű, önbizalommal rendelkező emberek sikeresebbek a munkában és az emberi kapcsolatok terén, ezáltal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak.
Kezdjünk el dicsérni másokat! Egy-két szó is elég, csak fontos, hogy komolyan gondoljuk. Ne féljünk másokat elismerni, megdicsérni! Gondoljunk arra, hogy akinek kifejezzük hálánkat, megbecsülésünket, ő nemcsak a szívébe zár minket, hanem számíthatunk a segítségére a jövőben is.

Carla Galli

Szólj hozzá!
Címkék: boldogság life

Az Univerzum gyermekei vagyunk

2018. december 20. 19:52 - Carla G.

Karácsonyi gondolatok

winter-2743027.jpg

Érezted, már magad idegennek ott, ahol nem kellene? Ahol elvileg ismernek, de mégis, olyan kívülállónak látod magad? Mintha nem is erre a bolygóra születtél volna, de hogy ebbe a családba nem, az szinte biztos. Olyan, mintha nem is tartoznál és nem is tartoztál volna soha igazán közéjük. 

Pedig oda születtél. Abban a családban vagy valakinek a gyereke, testvére, stb… De valamiért mégsem érzed magadénak. Akkor kié ez a család? És ki vagyok én egyáltalán? Hogy kerültem ide? És miért pont ide? És valóban! Egy másik világból jöttem. Méghozzá két különböző világból. A szüleim világából. Egy anyából, és egy apából. Lehet őket úgy is nevezni, hogy az egyik a palacsinta, a másik a pogácsa. Én belőlük vagyok, de az már egy harmadik édesség lesz, melynek a neve mondjuk a pirog. És az már bizony se nem palacsinta, se nem pogácsa. De ez is nagyon finom, és szerethető.

Mindannyian így érkezünk. Azonos gyökérből növekszünk, a szüleinkből. Életünk során rengeteg olyan dolgot kirekesztünk az életünkből, melyet fontosnak tartanánk. De nem merjük megtenni a szüleink miatt. Vagy mert sajnáljuk őket, és lelkiismeret furdalásunk van amiatt, hogy ez nekik nem adatott meg, stb… Ilyenkor egy érdekes áramlatot érzek a szívem és az agyam között. Meg kell tanulni szívvel tudni, és az aggyal pedig érezni!

Ilyen esetekben áll fent az a helyzet, amikor nem hisszük el azt, hogy megérdemeljük a boldogságot. Az ember szinte retteg attól, hogy megkapja azt, amit akar.

Nem szabad, hogy a szüleidet hibáztasd az életedben felmerülő problémák, és a miattuk kihagyott helyzetek miatt. Ők csak a révész szerepét töltötték be. Áthoztak minket, és ezzel mindent meg is adtak, amit adhattak. Az Életet. És az Életet élni Neked kell!!!! Merj élni!!! Meghalni bárki tud!!!

Igen, általuk születtünk, de az Univerzum gyermekei vagyunk. Mint ahogy ők is azok. Csak ők ezt valamiért nem tudják. Mert ez a tudás belőlünk való, Önmagunkból. Arra nekem kell rájönni, hogy mit írtak belém. Fontos gondolatokat a létezéshez! De önmagunk nem ettől vagyunk, hanem attól, amit a bennünk rejlő „ írásból ” megfejtünk.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Carla Galli

Szólj hozzá!

Tudd meg, miért hagy el a pasi!

2018. december 17. 19:56 - Carla G.

kinga-cichewicz-400808.jpg

Vajon miért hagynak el bennünket? És mi másokat? Sok minden eszembe jut erről, de a rengeteg ok közül egy valamit emelnék ki, ami szerintem az összes érv közül a legfontosabb: az adni-kapni egyensúly.

Mert az egyensúlynak nem szabad felborulnia. Sokan a férfiakat hibáztatják, becsapva érzik magukat, azt érzik, hogy egy álom véget ért. Ne feledd: bármi is történt veled, abban neked is fontos szereped van. Túl a veszteség fájdalmán gondold át, vajon mi lehetett a felelősséged abban, hogy a dolgok így alakultak.

A szerelmesek ígéretet tesznek egymásnak, egyfajta fogadalmat, hogy soha nem hagyják el egymást, de amikor kitisztul a kép, szóhoz se jutnak. A felek között nő a feszültség, az idillnek pedig vége.  

A fiatalasszonyokból anyák lesznek, akik otthon maradnak, esetleg eltartják őket vagy dolgoznak, és mellette gondoskodnak a családról. A férfi egyre ritkábban van velük - ilyen-olyan okokkal. A rózsaszín világból szürke hétköznapok lesznek.

Ha úgy érzed, hogy vége a kapcsolatodnak, gondold át, hogy mit szerettél meg a másikban. Ne felejtsd el a kezdeti szép pillanatokat. Minden kapcsolatnak fontos része a másik méltóságának a tiszteletben tartása. Elváláskor tudni kell, hogy mi romlott el. Majdnem mindig a kezdeti lángolás múlik el, és megváltozik a felek közötti szexualitás is. 


Vajon miért? Próbálj visszaemlékezni: mi az, ami annak idején összehozott titeket, vagyis ami miatt egymásra kattantatok. Azt a bizonyos első impulzust, ami tüzet gyújtott benned, azt kell megőrizni, és ha kezd elaludni, akkor bizony, ébren kell tartani.

scott-broome-740559-unsplash.jpg

Indiában, vagy egy hasonló kultúrában, az ősi tradíciók szerint nem válnak el a párok, hanem kitartanak egymás mellett, akármi történjék is. A szülők akaratának engedelmeskedve nem is hagyják el egymást sosem. A kultúrájuk szabályai segítik őket ebben.

Európában, vagy mondjuk így, a nyugati világban a fiatalok már nagyon korán szexuális kapcsolatot teremtenek. Összehozza őket egy társaság, egy jó érzés, vagy a szex. Nem gondolják át racionálisan a családalapítást, hanem érzelmektől vezérelve fejest ugranak a közepébe, mert tervek nélkül, de jön a gyerek. Amikor egy idő múlva csillapodik a szenvedély, akkor a férfi ül magába roskadva, nyakában a "csacsika család", és nem tudja, hogy mit tegyen.

Európa közepén nekünk se lenne szabad elfelejteni, hogy családot csak tudatosan lehet alapítani. Tudnunk kellene azt, hogy miért is vagyunk együtt. Ez fontos, erről beszélni kell! Nem szidható az a férfi, aki azt mondja: "Ki az, aki mellett ébredek? Csak szexelni akartam, és mire észbe kapok, már meg is született a gyerek, a lány pedig a hátrányára változott meg a szülés után." 

A nő hízik, eltunyul, és nem tartja fontosnak, hogy vonzó legyen, mint ahogy korábban. A szülés után már "csak" anyák vagyunk és elfelejtünk nőnek lenni?  Egy jó párkapcsolatban nagyon fontos az adni-kapni egyensúly. Ha az egyik ad, a másik csak kap, megbillen a harmónia, és párkapcsolati feszültség keletkezik. Ez a pozitív feszültség viszont arra készteti a másikat, hogy ő is viszonozza a másik érzéseit. A kapcsolat sikere azon múlik, hogy sikerül-e ezt az adni-kapni egyensúlyt megtartani. Ne feledd: amibe nem fektetsz energiát, az nem térül meg. De a másik véglet sem jó, vagyis, ha többet adsz a kelleténél.

Egy lány azzal keresett meg, hogy a párkapcsolatai sorra kudarcba fulladnak. Nem értette, hogy miért, hiszen mindent megtett, hogy a partnere boldog legyen. A beszélgetések alatt derült ki, hogy már a kapcsolat kezdetén a partnere kedvében akart járni minden áron. Túl sokat adott az érzéseiből, ami feszültséghez vezetett. Ilyenkor egy idő után az egyik fél ugyanis nem bírja a feszültséget, és inkább kilép a kötelékből. Ha tudjuk azt, hogy a kapcsolaton belül ki ad kevesebbet, akkor abból arra következtethetünk, hogy a partner inkább szabadságra vágyik. Figyelni kell az egyensúly megtartására: csak annyit kell adni, amennyit a partner még képes viszonozni. A kapcsolat működéséhez az is nagyon fontos, hogy legyenek közös célok, amelyekért mindkét félnek tennie kell.

De ha újra szingli vagy és fáj a lelked, nézz szembe az eltelt időszakkal, élvezd a szabadságot, lépj nagyokat az utcán, lélegezz mélyeket, vedd észre, hogy újra itt a tavasz és gondolkodj el azon, hogy hogyan tovább! Kalandra fel, az élet megy tovább! Ne azon szomorkodj, hogy mi nem adatott meg, hanem gondold át, hogy mi volt a tanulság, ami tovább gazdagítja az életedet. Ne a veszteségeiden bánkódj, hanem arra figyelj, hogy mire tanított az előző kapcsolat.

Carla Galli

 

Szólj hozzá!

Igazság vagy boldogság?

2018. december 14. 15:33 - Carla G.

Ez tehát a fő kérdés.vita3.jpg

Vegyünk a fáradságot, és szürke hétköznapjaink egyikén számoljuk össze, hogy akár írásban, akár szóban, akár gondolatban hányszor keressük az igazságot. „Én már ötször kivittem a szemetet a héten, te pedig még egyszer sem!” – ugye ismerős? Csak egy példa, hogy a legapróbb harcban is mindig a saját igazunkért küzdünk. Ösztönös késztetés él bennünk, hogy minden helyzetből jól, lehetőleg nyertesként jöjjünk ki. De gondoltunk már arra, hogy ha megnyerünk egy vitát, olyankor vesztes is van? Az ilyen helyzetek, ahol saját érveinkre és igazunkra figyelünk, nem vezetnek megoldáshoz. Jelentéktelen kis dolgok, melyek a boldogság ellen dolgoznak. Miért? Mert aki vitázik, az az igazságot, aki nem vitázik, a boldogságot keresi. Folyamatosan bizonyítjuk az igazunkat, de nincs semmi értelme, hiszen ez egy magasabb szinten dől el. És ha a válasz, a bizonyítás, a visszaigazolás ma nem is, de valamikor – egy nap múlva, egy hét múlva, tíz év múlva, húsz év múlva mindenképpen megérkezik.

thinkstockphotos-649757496-1024x577.jpg


Az igazságot nehéz megismerni, mert a világ összetett, s minél messzebbre megy az ember a megismerés útjain, akár a vallásban, a fizikában, a gazdaságtanban, a logikában, stb., számára az igazság annál furcsábbá válik. Lavoisier (Antoine Laurent), a híres francia tudós a Tao Te King alapján ezt valahogy úgy fogalmazta meg, hogy „…minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud…” Ez a látszólagos ellentmondás nem a tanulást ellenzi, hanem arra mutat rá, hogy a megismerés a világ látszólag végtelen komplexitásával hadakozik. Az igazság tulajdonképpen a jelen pillanat, amely örökké tart. Lehetne taglalni az igazságot magasabb szinten, akár lételméleti, akár erkölcsi, akár logikai oldalról, de én most a boldogsággal párosítottam össze úgy, hogy minél egyszerűbb és érthetőbb legyen mindenki számára...

Carla Galli

Szólj hozzá!

Emberi tér

2018. december 13. 15:00 - Carla G.

A legnagyobb érték a vállalatnál: az ember. Vigyázz a kollégáidra!

rawpixel-659503-unsplash.jpg

A változó körülmények, szituációk gyakran azt követelik a vezetőtől, hogy különböző, egymásnak esetleg ellentmondó stratégiákat is alkalmazzon a problémák megoldására. Mivel meglehetősen ritka az, hogy egy ember egymással ellentétes kompetenciákban egyformán erős legyen, a vezetők többségének ehhez segítségre van vagy lenne szüksége.


A legjobbak megtartása egy cégnél mindig különleges figyelmet igényel. De vajon eléggé odafigyelünk-e egymásra: vezetőkre és beosztottakra egyaránt? Vajon végiggondoljuk-e, hogy ténylegesen mekkora a szerepük az értékképzés folyamatában?

A napjainkban tapasztalható változások sebessége a bizonytalanság és a személyi „fenyegetettség” eddig nem látott szintjét alakította ki, amely természetesen kihat az egyéni teljesítményekre és a viselkedésre is. A munkahelyi vezetőknek tehát, ha továbbra is eredményesek kívánnak maradni, gondoskodniuk kell e fenyegetettség feloldásáról, az egyéni teljesítmények maximálásáról. És itt érdemes megállni egy pillanatra!
Az utóbbi évek nemzetközi felmérései szerint az egyéni tehetség, a képességek, a készségek és a szaktudás, valamint mindezek együttes működésének szerepe jóval nagyobb, mint amilyen mértékben a különböző vállalatvezetési, – értékelési és-fejlesztési rendszerekben figyelmet kapnak.

Az emberi természet és a teljesítmény között fennálló szoros kapcsolat felismerése az első lépés ahhoz, hogy a jelenlegi kihívásoknak meg tudjunk felelni, és ez egyben jelzi a szükséges vezetői szemléletváltást is.
Tény, hogy az óriási munkaerő-piaci versenyven a vállalatok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megtartsak a legjobb dolgozóikat. A versenyképes fizetésen és ösztönző jutalmakon kívül egyéb juttatásokkal- gépkocsi, telefon, biztosítás stb. -képzési lehetőségekkel próbáljak elérni a céljukat. Sokszor viszont még ezek az erőfeszítések is kevésnek bizonyulnak, a jó dolgozó elhagyja a vállalatot.

De hát kihez jött, és kit hagy el?
A kulcsember, bár egy vállalathoz- sokszor annak jól csengő nevéhez-lép be, és az ott kínált feladatok elvégzésire szerződik, szinte mindig a közvetlen vezetőjét hagyja el akkor, amikor felmond. Mert mitől vagy kinek a hatására lesz valaki elkötelezett, lojális? Vajon attól, hogy a cég falain kifüggesztett küldetés-nyilatkozatban azt olvassa, hogy ez minden dolgozó számára kötelező? Ha végiggondoljuk a termelési, szolgáltatási láncot, kiderül, hogy az emberi erőforrásnak valóban központi szerepe van az eredményességben.

Kulcsszereplő egyrészt a menedzser, az operatív vezető, mivel az ő feladata a megfelelő szakember kiválasztása, a megfelelő szerepkörök azonosítása, és a közös munka eredményorientált irányítása, valamint a személyre szabott motiváció és fejlesztés. És kulcsszereplő az a felső-vezető, aki világosan látja, és közérthetően meg tudja fogalmazni a követendő irányt, és jól választja az operatív vezetőket.

Ám van még egy jelenség, amire nem nagyon figyelünk, pedig erőteljesebben látható. Ez pedig az, hogy a közösségi élet színtere mind jobban áttevődik a munkahelyekre. A magánközösségek erodálódása, a széteső családok számának szaporodása, az egyéni, személyre szóló vezetői figyelemre egyre nagyobb az igény, azaz felértékelődik a vezetői érzelmi intelligencia.
A változó körülmények, szituációk gyakran azt követelik a vezetőtől, hogy különböző, egymásnak esetleg ellentmondó stratégiákat és alkalmazzon a problémák megoldására. Erre csak akkor képes, ha tisztában van saját erős és gyenge pontjaival, továbbá rendelkezik olyan készségekkel és képességekkel, amelyek a megvalósítást lehetővé teszik a számára. Ám mivel meglehetősen ritka az, hogy egy ember egymással ellentétes kompetenciákban egyformán erős legyen, a vezetők többségének ehhez segítségre van-vagy lenne szüksége.

Segítség lehet a csoportalapú vezetés, de ezt többnyire gátolja a szervezeti kultúránkat jellemző individualizmus és a nagy hatalmi távolság. Kiváló megoldás lehet a kiegészítő kompetenciákkal rendelkező, támogató vezetőtárs, így használhatók ki a menedzsment különböző tagjainak eltérő erősségei és különleges képességei. Például a Disney Inc-ben az intelligens versenyszemléletű Michael Eizner mellett jelen volt/van a gyakorlatias „földhözragadt”, kivételező Frank Wellset, vagy EDS-ben Ross Perot elnök mellet Mitch Hart.

Végül sokat segíthet a vezetői hatás maximálásában egy objektív „külső szem”, egy személyes tanácsadó vagy egy katalizátorként működő edző (coach),aki inspirálja partnerét, segíti a probléma megoldás szintjére jutni.

Carla Galli Akadémia

Szólj hozzá!
Címkék: business

Szenvedélyek fogságában

2018. december 09. 13:23 - Kitti G.

Alkoholizmus

Nehéz napok, nehéz éjszakák. Állandósuló veszekedések, konfliktusok. Elkeseredettség. Vég nélküli küzdelem, vég nélküli ígéretek. Aggódás. Véget nem érő elbeszélgetések. Újabb ígéretek. Remény és csalódás. Alkohol, egyre több alkohol. Tönkrement családi életek és kilátástalanság. Ismerős?
photo_by_igor_rand_on_unsplash.jpg

De hogyan alakul ki a szenvedélybetegség?

 

Deepak Chopra spirituális iró-vezető szerint spirituális kielégületlenségről van szó valamennyi szenvedélybetegség esetében: “A spirituális tudatosság az egyetlen igazi és sokáig érvényesnek bizonyuló válasz a káros szenvedélyektől való függőségre”.

Az esetek nagy többségében a fejlődő személyiséget gyermekkorban érik azok a hatások, amelyek a szenvedélybetegség kialakulásához vezetnek. Ezek általában korai gyermekkori élmények, pl. a gyermek túl kevés figyelmet, törődést kap szüleitől, nem érzi biztonságban magát, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan védik, és nem tanul meg saját erejében, képességeiben bízni. Kamaszkorban ezek a gyerekek érzelmi problémákkal küzdenek, és sajnos sűrűn előfordul, hogy nem tudnak szüleikhez fordulni segítségért, mert nem jó a kapcsolatuk.

A széteső családokban élő gyermekek különösen veszélyeztetettek. Gyakran a saját korosztályukban találják meg azt az érzelmi támaszt és biztonságot, amit a családban nem. Ha a serdülő olyan társaságba kerül, akik normaszegő, ún. deviáns értékeket követnek, akkor nagy valószínűséggel átveszi ezeket, hiszen ellenkező esetben a csoport nem fogadja be őt. A legtöbb fiatal ezekben a csoportokban kezd el inni, dohányozni, és itt próbálja ki először a drogot is.

A kezdeti próbálkozások, kilengések, eltévelyedések után viszont még van több út is a gyermek előtt. A függőség kialakulását nem maga a szer okozza, hanem az csak pótlékként jelenik meg az ember életében, válaszként az elmagányosodásra és örömtelenségre, a mindennapi élet terheinek elviselhetetlenségére. A függőségek kezelésének az a jó útja – mind egyéni, mind társadalmi szinten – ha segítünk a függőnek visszaintegrálódni a közösségbe, ha támogatjuk abban, hogy minőségi, mély és jelentőségteljes kapcsolatot tudjon kialakítani a környezetében élő emberekkel. Hosszú távon a szoros és szeretetteljes kapcsolatok jelenthetik azt a megtartó erőt, ami ahhoz kell, hogy ne legyen szükséges szerhez nyúlni az élet nehézségeinek elviseléséhez.


A szenvedélybetegek számára az öröm forrása egy fókuszált tevékenységre szűkül, élete ettől függ, látásmódja és érzelemvilága beszűkül, miközben környezete szenved a viselkedése miatt, az érzelmi elmagányosodás, az anyagi-erkölcsi kihasználás és az agresszió miatt. A szenvedélybeteg saját létezését, érzelmi stabilitását, örömét a szenvedélye tárgyával való megéléstől teszi függővé. Életének középpontjába a függőség kerül, mely az egészséges szenvedélyesség torzult megnyilvánulása. Ez a hatalomátvétel, a függőség kialakulása lassan, szinte észrevétlenül történik, a kialakult szenvedélybetegségben viszont a személy már próbálja tagadni saját maga és a környezete előtt is, ezért a leszokást rendkívül megnehezíti a tagadás és a megvonásos tünetek jelenléte. De van megoldás azok számára, akik eldöntötték, hogy új életet szeretnének kezdeni.

Ez a rehabilitációs program  az Integrált pszichoterápiás megközelítéssel kezeli a függőségeket, depressziót, pánikot – az embert, nem csak a betegséget. A program helyszíne: Swan Lake Pszichoterápiás Központ Balatonfűzfőn. A program vezetője: Dr. Schwanner Gábor és Carla Galli.

Szólj hozzá!

A párkapcsolatok rendje

2018. december 04. 20:29 - Carla G.

photo_by_ardian_lumi_on_unsplash.jpg

A jó kapcsolatnak rendje van, mint a táncnak, és ugyanúgy szabályok irányítják. A partnerek nem kapaszkodhatnak össze túlságosan, mert akkor nem tudnak vidáman és szabadon együtt haladni. A túl erős érintéstől megdermed a mozgás, oda a végtelenül kibontakozó szépség. A táncosok tudják, hogy társak a ritmusban, a mozgásban, közösen alkotják a mintát, és észrevehetetlenül belőle táplálkoznak.
Ha szeretsz valakit, akkor sem szereted mindig, minden pillanatban ugyanúgy. Oly kevéssé bízunk az élet, a szeretet, a kapcsolatok árapályában…
Az igazi biztonság nem a birtoklásban rejlik, nem is a követelésben, sem az elvárásokban, de még a reménykedésben sem.
Anne Morrov Lindberg: Gift from the Sea

Úgy látszik, hogy a párkapcsolatokban a boldogság és a siker alapvető kérdése a „szeretet”. Annak ellenére, hogy ez mindenki számára oly természetes, mégis miért sikerül félre gyakran az oly szépen kezdődő kapcsolat?

A szeretet, a szerelem egy idő után rossz viszonnyá alakul. Egyre gyakoribbak a súrlódások, a konfliktusok, a hatalmi harcok, rossz viszony a párunk szüleivel, egyre több sérelem. Előbb vagy utóbb a kapcsolatnak vége.

Persze, hogy ilyenkor úgy szoktunk védekezni, hogy “eltávolodtunk egymástól, nem értjük meg egymást, nem vagyok fontos számára, nem is ő volt az igazi, majd a következővel jobban sikerül”. És így tovább.

Ha a párkapcsolatokat család illetve rendszerállítás oldaláról vizsgájuk, amikor figyelembe kell venni a Hely és a Kapni-Adni törvényeket. A Hely törvénye azon alapszik, hogy minden egyes családtag kizárólag “a saját helyén” élhet jó életet. Ha nem tudja a saját életét élni, gyökértelenné és stresszessé válik. Élményében hiányzik a gyerek-lét, amit majd nagy valószínűséggel a párkapcsolatában fog megpróbálni pótolni.

Egy jó párkapcsolat fontos eleme a Kapni-Adni egyensúly létrehozása.
Ha az egyik ad és a másik csak kap, felborul az egyensúly. Párkapcsolati feszültség keletkezik. Ami viszont arra készteti a másikat, hogy visszaadjon, és még hozzon, tegyen egy kicsit többet. Ez arra készteti a másikat, hogy ő is adja meg a tartozását és még valami többet.

Bert Hellinger azt mondja, hogy a sikeres párkapcsolat a kapni-adni “forgalmától” függ. Ha nagy a forgalom, nagy a nyereség, ha kicsi, kis nyereség lesz (kis pénz- kicsi foci).

Egy lány azzal keresett meg, hogy a párkapcsolatai kudarcba fulladnak. Minden kapcsolatban erőn felül igyekszik minél többet adni a partnerinek. Sehogy sem érti, hogy miért szakad vége olyan rövid időn belül mindennek, hisz mindent megtesz, hogy a partnere boldog legyen.

Foglalkozások során kiderült, hogy már a kapcsolat kezdetén mindenáron a partnere kedvébe akart járni. Túl sokat adott a szerelméből, ami már kettőjük között feszültséghez vezetett.

Azt magyaráztam neki, hogy olyan kapcsolatokban, ahol az egyig fél ad, a másik csak kap, felborul az egyensúly rendje. Egy idő után az egyig nem bírja a feszültséget, és kilép a kapcsolatból.

Ha a kapcsolaton belül látható, hogy valaki sokkal kevesebbet ad bele, abból könnyű következtetni, hogy a partner inkább a szabadságra vágyik, mint egy hosszú tartalmas kapcsolatra. Figyelni kell az egyensúly megtartására, csak annyit kell adni, amennyit a partnerünk még képes visszaadni. Ellenkező esetben a partnerre nyomás nehezedik, és még kevesebbet ad. Ez pedig az egyensúly fémbomlásához vezet.

Azt tanácsoltam, hogy bármennyire is nehezére esik, lazítson, és legyen türelmes, hisz nem mindenki tud azonnal kibontakozni és kimutatni az érzéseit. Adja meg a partnerének az egyensúly érzésének lehetőséget. Hogy érezhesse, hogy nem csak a kapni jó, hanem az adni érzése is nagyon kellemes érzés.

Ez olyasmi, mint egy libikóka játék. Ha kaptam valakitől, akkor ő a libikókán felülre kerül, én alulra. Ez arra ingerel, hogy én is adjak neki, a szeretet okán egy kicsit többet, hogy én legyek fent, ő lent. És így tovább. Az adok-kapok libikóka játéka tulajdonképpen a boldog kapcsolat titka.

Ahhoz, hogy jobban megértsd a párkapcsolatok működését, tudnod kell, hogy a szerelem, avagy a két ember találkozása mögött mindig egy családi rendszer áll saját törvényeivel, szabályaival. A családhoz való kötödés nagy hatással van a párkapcsolatokra, azok sikerességére, illetve sikertelenségére.

A kapcsolatokban nagy szerepe van a szülőkhöz való viszonynak. A nők a nőiességüket az anyjuktól hozzák, a férfiak az apától hozza a férfiasságot. A női energia a párkapcsolat, a férfi energia a karrier, siker, pénz.

Ha ezeket a nézeteket és a módszereket beépítjük a mindennapi életünkbe, boldogabbak, magabiztosabbak és gazdagabbak lehetünk. Sikeresebbek lehetünk a pályánkon, és elégedettebbek leszünk önmagunkkal. A rendszer alkalmazása segíti felszínre azokat a rejtett képességeket, melyek ott nyugszanak bennünk mélyen kihasználatlanul. Ezáltal az életünket átemeljük a siker pályájára, ahol nagyszerű eredmények várnak ránk.

Carla Galli

Szólj hozzá!

Elcserélt szerepek – szerepjátszmák

2018. december 02. 20:54 - Carla G.

Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkát, akiben megbízhatunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.  (Hemingway)

hazassag-1-471x315.png

 

 

 

 

 

 Életünk során sokféle szerepet játszunk. Vagyunk csecsemők, gyerekek, kislányok, kisfiúk, kamaszok, szerelmesek és házasok, férjek, feleségek, apák, anyák, nagyanyák, nagypapák; és ezek mind csak a családi szerepeink, mert ezeken felül még vagyunk vezetők és beosztottak, hívek, párttagok, osztálytársak, betegtársak, barátok, bajtársak, de még egy néphez is tartozunk, és minden egyes szerepben másképp szeretünk.

Sok házasság borul föl azért, mert a feleség nem jól játssza az anya szerepét. Nem erre szerződött. Ő a szerelmes feleség szerepére szerződött, s kezdetben fogalma sem volt, hogy infantilis párjának nemcsak a szerető, de ráadásul még az anyuka szerepét is el kell játszania. És ha mondjuk, van olyan okos asszony, hogy ezt a mama-szerepet is eljátssza a párjának, még mindig nem biztos, hogy sikerrel jár, mert ha a férfinak ostoba anyja volt, aki rosszul szerette őt, a hibás minta beégett a lelkébe, és szegény feleség ilyenkor hiába tesz bármit, a mintát nem tudja feloldani. De fordítva is így van.

Ezzel azt akarom elmondani, hogy nagyon gyakran a házasságban hatalmas harcot vívunk egymás gyerekkorával. Az a férfi ugyanis, akinek anyjával harmonikus, megoldott viszonya volt, nem marad gyerek. Felnőtt lesz, szuverén, érett ember, s úgy is lehet számolni vele. De azzal a férfival, aki hurcolja magában zavaros és megoldatlan mama-képét, nem lehet felnőtt emberként számolni, mert nemcsak a sérelmét hordozza magában, hanem sajnos a szerepet is, amikor a sérülés érte: hordozza magában a sebesült gyermeket. És nem ért a felnőttek nyelvén. Csak gyermeknyelven ért. Egy ilyen férfi lehet bármi, bokszbajnok, államelnök, nagy cég vezetője vagy kamionsofőr, aki naponta tizennégy órát robotol, lehet kemény üzletember vagy tábornok – mint férj, mint élettársa egy nőnek gügyögni kezd, s előbb-utóbb kibukik belőle a sérült kisgyerek. Mit csináljon ilyenkor a feleség? Attól függ, mennyire szereti párját. Felnőni ugyanis senki helyett sem lehet, és ha a férfi nem akar, akkor a társa semmit nem tehet. De ha igen, egy jó feleség (sok küszködéssel és alázattal) meg tudja váltani férjét a rossz gyerekkorától. Ha azonban a férfiban nem tudatosodik az elintézetlen múlt, akkor a követelődző gyermeket cipelni fogja magával, míg föl nem nő, és alkalmassá nem válik a következő életszerepére, hogy végre felnőtt emberként szeressen. Minden “szerepünk” az örök nagy szeretetnek egy-egy iskolája. S mivel a szeretet nem magándráma, hanem mindig másokkal függ össze, még arra is mód van, hogy mások baját segítsük megoldani.

A megoldás kulcsa nálad van!

6 komment

A boldogság 5 alapeleme

2018. november 29. 09:43 - Carla G.

A párkapcsolatok kincsei

harmonia-471x315.png

Az intimitás

Meglátni és megszeretni csak egy pillanat, de hogy biztos lábakra tudjuk helyezni a kapcsolatot, ahhoz már sokkal több odafigyelés, illetve tudatosság kell.
A legtöbb párkapcsolatban a felek a legerősebb kötelékként, alapként a szexuális harmóniát tartják számon.
A kívánatos külső mellett legalább ennyire fontos (ha sokszor nem fontosabb) a szép belső. Ha egy pár között nincs meg a lelki harmónia, az összhang, akkor garantáltan nem lesz hosszú életű a kapcsolatuk. Akkor azonban igen, ha a felek tudatosan, asszertív módon a kapcsolatért közösen dolgoznak.

A hasonló értékrend

Fő akadálya annak, hogy egy kapcsolat működjön, az értékrendbeli különbség. Az önismeret fejleszti, javítja az életminőséget is, mert segíti a valódi szükségleteknek megfelelő céloknak, életmódnak, párkapcsolatoknak, értékrendnek, identitásnak, foglalkozásnak , időbeosztásnak a megtalálását.

Az adás-elfogadás

Az adás és elfogadás harmóniájára különösen ügyelnie kell annak, aki jó párkapcsolatot szeretne. Az egyensúly felborulása ugyanis a veszekedések egyik fő oka.A sikeres párkapcsolat feltétele, hogy csak annyit adjunk, amennyit a másik el tud fogadni. És annyit fogadjunk el, amennyit a másik adni tud.

Az elengedés

Az elengedés az egyike a legnehezebb párkapcsolati helyzeteknek. A párkapcsolatok az ember életében valameddig tartanak. Egyikünk az egész életét egy társsal éli le, másikunk az önállósodás nehézségeit,kínjait éli éppen. Ezt nagyon nehéz megérteni, mivel a léleknek egészen más a megélése, mint egy embernek tudatosan.

Az együttérzés

A társunkkal szembeni szolidaritás is elengedhetetlen. Ez egyszerre jelent odafigyelést, együttérzést.
A tartós szerelem titkai valóban ezoterikusak. Vagyis belső út vezet hozzájuk.
A lehetőség a te kezedben van! Ha változást akarsz, magad tudsz a legkönnyebben változtatni. A módszeremtől olyan látásmódot kapsz, amelynek segítségével könnyebb lesz döntened, megértened magad és másokat, magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb leszel és emberi,illetve párkapcsolatod épülését tapasztalhatod. Ha egy változik, változik a többi is.

Várlak szeretettel!

Carla Galli

Szólj hozzá!

Látogatás Carla Galli műhelyében

2018. november 28. 14:07 - Kitti G.

A révész a folyó egyik partjáról a másikra szállítja utasát. A mitológiában élet és halál között viszi át csónakjában az embert. Carla Galli értelmezésében pedig a köztes létből hozza át a lelket az életbe. Mindenki, aki világra hoz egy lelket, bizonyos értelemben a révész szerepét tölti be, és ez nem más, mint a szülő.

styx_folyo.jpg

Gyakran természetesnek vesszük az életet, és elfelejtünk köszönetet mondani érte, amikor reggel felkelünk. Ez a köszönet, hála pedig épp az a fizetség, amellyel révészünknek tartozunk, és amelyre szükségünk van ahhoz, hogy belső csomóinkat kibogozzuk. A beteg gyökérzet megbetegíti a törzset, amely nem képes megtartani ágait, így lombja is elsatnyul: gyümölcsöt pedig nem terem. Ha tehát megvizsgáljuk a gyökérzetet, és megadjuk neki, amire szüksége van, előbbre juthatunk önmagunkban.

Ezt derítik fel a Carla Galli által tartott műhelyfoglalkozások is, ahol a családállítás (az ő szavaival élve: műhelyállítás) módszereivel segít feloldani olyan elfojtott, tudatalatti érzéseket, viszonyokat, amelyek az életünkre negatív hatást gyakorolnak.

A családfelállítás vagy családállítás módszerét Bert Hellinger, pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionárius fejlesztette ki a 80-as években, aki felismerte, hogy az ember életét nem csak a saját sorsa határozza meg, hanem hatással van rá szüleivel és más rokoni kapcsolataival kialakult viszonya is. Hellinger ezt „családi léleknek” nevezi. A Rupert Sheldrake által megfogalmazott morfogenetikus mező (morfe: struktúra, forma, genesis: keletkezés) erőterében lévő törvényeket figyelte meg, és terápiája lényege a mezőben található felborult rendek helyreállítása. Később kiderült, hogy a módszer alkalmas bármilyen létfontosságú szervezet, munkahelyi csoport vagy rendszer vizsgálására is.

Carla Galli hat éven keresztül tanulta Hellinger módszerét, és alkalmazza a mai napig műhelyfoglalkozásokon vagy „problémás” cégeknél. Munkája megdöbbentő eredményeket szül, ezt tanúsítja a legutóbbi összejövetel is, ahol több eseten keresztül meggyőződhettünk róla: milyen mély és kifürkészhetetlen az emberi lélek.

A műhelyfoglalkozás rövid bemutatkozással kezdődött. Tizenketten foglaltak helyet a kellemes, barátságos hangulatú teremben. Ezután Carla rövid bevezetőt tartott, melyben elmondta:

Egy kapcsolatban soha ne a kiadást, a bosszúságot keressük, hanem az értéket, a bevételt találjuk meg, akár mint sorsunk könyvelői. Ekkor rá fogunk döbbenni, mennyi mindent kaptunk, még ha fájdalmasan is szereztük meg tapasztalatainkat. Ekkor megjelenik bennünk a hálaérzet, a szeretet, és a szeretet révén a megbocsátás.

A szülőknek minden nap köszönetet kellene mondanunk, amiért világra segítettek minket. A hozzávalót nekünk kell megteremtenünk, megszereznünk, és nem hibáztathatjuk őket azért, amit nem tudtak megadni, hiszen a legfontosabb már a miénk: és ez az élet. Énképünk alulfejlett marad, ha nem becsüljük meg a szüleinket és az életünket. Einstein napi százszor mondott köszönetet különböző dolgokért. Én is próbálkozom ezzel, de jó, ha húszig eljutok.

Sajnos a legtöbb gyerek átvállalja szülei nehézségeit, szeretetből. Holott víz nem folyik felfelé. A szülőnek kell gyermekét támogatnia, és nem fordítva. Ha egy szülőnek problémája van, akkor azzal a saját szüleihez kell, hogy forduljon, és nem a gyermekéhez. Gyermeke lesz majd az, aki megtanulja, hogyan segítse majd ő is az utódait. A gyermeknek meg kell tanulnia nemet mondani, hisz a szülő mindig erősebb nála, mert ő hozta világra. Legyünk tehát hálásak, de ne azonosuljunk szüleink gondjaival.

Aki egész életében a haragot táplálja, megreked a fejlődésben. Megreked a béka-pozícióban, és lentről figyel, a fűrengeteg közepén, ahonnan ki sem lát. A sas-pozíció előfeltétele, hogy felemelkedjünk, megértsük a dolgokat, ezáltal fentről lássuk az egész területet, ahol létezünk.

Ha haragszunk, akkor nem vállaljuk a felelősséget. Az önsajnálathoz is akkor fordulunk, ha el akarjuk kerülni azt. Az „Én, szegény Én” játszmája közben elfelejtjük, hogy mindig kettőn áll a vásár. Minden, ami történik velünk, vagy általunk, abban részt vettünk. Az önsajnálat ráadásul bevonzza az alátámasztást is: az „Ugye, én megmondtam?” típusú mondatot mindenki ismeri… 

 

carlagalli-471x315.png

Szólj hozzá!