Carla Galli

Fókuszban a személyiség

Innovatív CoachArt  Program

2019. április 03. 12:44 - Kitti G.

A mentális harmónia megteremtése

pexels-photo-542555.jpeg
A program magában foglalja a “Kiegyensúlyozott élet művészete” (Art of the balance life) akkreditált önfejlesztő képzést, valamint a festészet alkotó elemeit.
A CoachArt foglalkozások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a művészet eszközeivel megismerhessünk egy új világot magunkban. Az alkotásban mindenki találkozhat énjének olyan rétegeivel, belső működésével, melyek a hétköznapokban rejtve maradnak. A kreativitás eszközeivel fölfedezheti és alakíthatja azt az egyedülálló csodát, amely nem más, mint Önmaga! Ez az élmény hatással lesz önértékelésére, kapcsolataira, közérzetére és életének más területeire is!  A foglalkozások alapja a Kreatív Tudatos Én fejlesztése a képzőművészet segítségivel.
Ennek a programnak nem feltétele a művészi tehetség! Mindenki számára ugyanolyan hatékonysággal tud működni!
Carla Galli évekkel ezelőtt, a saját bőrén tapasztalta meg a manuális alkotás hiányából fakadó vákuumot, aminek hatására festeni kezdett. Munkája során kiderült, hogy kliensei is hasonló “hiánybetegségtől” szenvednek. Merész, újító és egyedi gondolatai, mely a kínai iskolában szerzett keleti filozófia és a nyugati kultúra  ötvözeteként sikerre vitték munkájában, arra ösztönözte, hogy kidolgozzon egy speciális módszert, mellyel segít orvosolni a problémát.
A módszertan részeként segítségül hívott egy képzett művészt, akivel közösen vezetik a személyre szabott egyéni alkotó coachingot, mely egyedülálló módon hozza felszínre és fejleszti a
Kreatív ÉN-t.

A programot két lépcsőben építettük fel! Csak rajtad múlik, mi az a szint, amivel megelégszel!

I. szint: (4 alkalmas festőtanfolyam)

Amit megtanulsz a festőkurzuson:

  • Megtanulod újból látni a színeket. Kisgyermekkorban a színfelismerés a jobb agyféltekében kezdődik. Azonban, amikor megtanuljuk megnevezni azokat, akkor átkerülnek a bal agyféltekébe.
  • Megtanulod a színek három értékét, a színkeverést, a színfelismerést.
  • A színelmélet segítségével megtanulod a színharmóniát
  • Elsajátítod az ecset használatát.
  • Megtanulod a térbeliség kialakítását színekkel, a kontrasztok érzékeltetését.

A tanfolyamon festhetsz majd állat, táj és természetképeket festmény és fénykép alapján is, valamint híres festő festményeit is reprodukálhatod.

II. szint: (4 alkalmas festőtanfolyam)

A 4 napos mester kurzuson a portré festés fogásait sajátíthatod el! 

  • megtanulod a bőrszínek kikeverését,
  • a haj, a szem ábrázolását.
  • a papír helyett immár vászonra festheted meg alkotásaidat.
Bővebb információ:
komment
Címkék: art

Éljen a tavasz, éljen a nő!

2019. március 07. 20:58 - Carla G.

Minden kora tavasszal, így március elején azon töprengek, hogy ki vagyok?

gill_button_bleached_broiws.jpg
Merre tart az utam, mi az, amit el szeretnék még érni  az életemben, mit értem el?  Mit adtam magamból, mit kaptam? Mindig igazságos voltam?  Mi az, ami jó nekem, és mi az, ami nem! Mi az,  ami fontos lett volna számomra, de sajnos azt nem tudtam elérni!
Őszinte leszek: az ÖNKRITIKA nem egy kellemes érzés, de vigasztal az, hogy én vagyok az igazi, és igazságos kritikusa önmagamnak.
Azt is megértem és elfogadom, hogy nem tudok ideális női példa lenni mindenkinek. Nem mindig azt teszem, ami a helyes. De ha én tökéletes lennék, akkor már nem is lennék érdekes sok ember számára, és már nem lehetne tanulni a hibáimból!  Ez  a gondolat egy kicsit felszabadít!
Ezek szerint az Életutam az, hogy annak ellenére,hogy nem vagyok tökéletes, szüntelenül tanulnom kell, hogy egyre jobb legyek. Addig tudjak segíteni az embereknek, amíg van erőm. És ha nem minden úgy történik, ahogyan szeretném, akkor meg kell tanulnom annak örülni, ami van és amim van!

Éljen a tavasz,  éljen a NŐ.

 

komment
Címkék: art

Álmodtam egy világot magamnak

2019. március 05. 11:16 - Kitti G.

CoachArt

alex-radelich-497579-unsplash.jpg

Emlékszel még az álmaidra? Hogy mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel? Jól menő üzletember vagy orvos, esetleg valamilyen művész? És most nézz körül a jelenben! megvalósultak álmaid? Jó helyen vagy, jól érzed magad?

Az álmok, ötletek, tervek, kívánságok megvalósítása, elérése nagyon fontos szerepet játszik az életünkben. Ezek visznek minket előre. Ha nem is valósul meg egy áhított dolog, az agy - ha már foglalkozunk fejben a dologgal - aktiválja a kreativitásért felelős központot.

A gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy a nagyszülőktől, szülőktől, testvérektől kapott programok alakítják valóságod mindennapjait. Elhiszed nekik, amit mondanak, és ahogyan mondják. Talán sosem tudatosult benned, de a lelked mélyén érezted, hogy sokkal több van benned!

Aztán azon kapod magad, hogy az élet elsodort, és azon tűnődsz, hogy vajon mit keresel oly távol magadtól. Ahhoz, hogy új útra térj, az a legfontosabb, hogy tisztában legyél a céloddal. Célok nélkül az élet olyan, mint az óceán hullámain ringatózni egy evező nélküli csónakban. Egy ideig érdekes lehet,majd előbb-utóbb megjelennek a frusztráció jelei. Nem baj, ha úgy érzed, hogy nincsen meg a célod, mert sosem késő elindulni a legtitkosabb vágyaid után!

Ahhoz, hogy álmaidat megtaláld, nem kell mást tenned, mint megfigyelni érzéseidet, és hagyni hadd szárnyaljanak minél magasabbra. Szakíts időt a gondolataidra, az érzéseidre! Vizsgáld meg a hozzáállásodat, hogy mennyiben segíti elő a fejlődésedet! Igyekezz minél elevenebben átérezni, átélni és hatékonyan végiggondolni, hogy mit miért szeretnél létrehozni!

Ha változtatni szeretnél, és kihozni a benned szunnyadó kreatív Ént, a CoachArt program segítségével, életed egy új, tudatos értelmezést nyer. A program egy forradalmian egyedülálló, nagy hatékonyságú, komplex életvezetési projekt, melyet Carla Galli dolgozott ki, és művészek bevonásával, a festészet eszközeivel hozza ki belőled a tudatalattiban rekedt vágyaidat. Hatása az életed minden területére kihat, az önbizalom, a kapcsolatrendszer, és a problémamegoldástól kezdve a burnouton, azaz kiégésen át, egészen az elengedésig.

 

komment
Címkék: art

Menetrendváltozás-Újratervezés

2019. március 04. 08:13 - Carla G.

Egy új világ kapuja

kapu.jpg

“Nem látom a változást, várom a csodát” –halljuk nagyon sokszor. Csoda nincs, arra lehet várni örökké. A várakozás pedig drága, nagyon drága! Amikor az ember úgy érzi, hogy nincs történés, akkor ott valami nincs rendben. A változásoknál sokszor a megszokott dolgok újraértelmezése a legnagyobb kihívás. A hitet, illetve az eddig kialakult és beidegződött hitrendszerünket kell megváltoztatni. Örök igazság: úgy teszek, ahogy hiszek. Hiszen ha nem hinném, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, akkor ezeket a sorokat sem olvasnám épp most.

A gyermekeinkkel kis korban ismertetjük meg a hitet, a meggyőződést. Ők nem ösztönből cselekednek, hanem megtanulják. Mi is a szüleinktől, közvetlen környezetünktől tanultuk, és a mai napig hordozzuk magunkban. A világ állandóan változik, és ha mi nem tesszük ugyanezt, akkor szinte észrevétlenül megrekedünk a múltban. Nekünk is változni, alkalmazkodni kell, észre kell venni a fejlődést, a haladást, az újat. Mi, emberek félünk a változástól, pedig ez az egyetlen, amivel megőrizhetjük az állandóságot. Amikor nem akarjuk látni a változást, az legtöbbször azért van, mert attól félünk, hogy megöregszünk. Gyakorlatilag meg akarjuk állítani az időt. De tudjuk, hogy ez lehetetlen!

Az emberek félnek az öregedéstől. Sokan kialakítanak maguknak egy komfortzónát, amiben élnek, és aztán ott ragadnak gyermeki gondolkodással. Biztosan látott már mindenki idős asszonyt, aki gyerekfrizurát vagy korának nem megfelelő ruhát viselt. Egyszerűen szólva nem képes a változásra.

És itt jön képbe egy új szenvedély: sokan azért gyűjtenek folyamatosan maguk köré tárgyakat, mert ezzel, úgy érzik, a múltban maradnak. A kisebb-nagyobb dolgok visszarepítik őket az időben. Ez nem más, mint egyfajta elengedéstől való félelem. Nem merik elereszteni az időt, a múltat. Helytelenül struccpolitikát folytatnak. Pedig változás így is, úgy is van, amit a környezetük is lát, csak ők nem képesek, nem akarják észrevenni.

Fontos tanács: merj bátran a változások felé nyitni! Új csodákat fogsz megélni. Csoda = változás. Ha már szembe mersz nézni a dolgokkal, az azt jelenti, hogy érett vagy a változásra. Ha még megerősítésre vársz másoktól, az sem baj, jó úton haladsz!

Mit kell tenned? Nézz szembe félelmeiddel, traumatikus emlékeiddel, figyeld és éld át újra a bensődben kifejtett hatását, kérj bocsánatot az „ellened vétkezőktől”, és így kifésülöd a tudatalattidból a problémát. A hatalmasra duzzasztott belső akadályokon, az önkorlátozó hiedelmeken és az egódon történő túllépés felébreszti álmából az elméd, és ezáltal megtapasztalhatod azt a mögöttes dimenziót, melyet a lelki béke, az öröm és szeretet jellemez. Kész receptek nincsenek. Az úton mindenkinek magának kell végigmennie. Az élet úgyis feladja a szükséges leckéket újra és újra. Szeretnél megismerni másokat? Akkor először saját magadban kell elmélyülni! Találd meg, hogy mire van szükséged. Mi az, amiről lemondtál életed során, mert mindig volt fontosabb dolog. Mi az, ami örömet okoz, ami által azt érzed, hogy "csináltál" valamit, a szó szoros értelmében.

Legtöbbünk életéből a teremtő alkotás hiányzik, hiszen szinte mindent készen megkapunk, a kétkezi kreatív munka, a dolgok létrehozása, az alkotás felemelő, ősi ereje valahogy eltűnt az életünkből. Ha az újratervezés jegyében előásod magadból a teremtő ént, új utak  és új energiamezők nyílnak meg előtted.

 49831854_10156298150492880_1826207144932802560_o.jpg

Carla Galli

komment
Címkék: art

A tánc teremtő ereje

2019. február 27. 10:05 - Carla G.

Argentin Tangó


img_8208.jpegA tánc fontos nekem. A tánc az egyik legősibb emberi mozgásforma.

A tánc maga egy olyan médium, mint a jóga, mely lehetővé teszi, hogy megérintsük a legbensőbb bölcsességünket, megéljük az univerzális kapcsolódást, és megtaláljuk az önmagunkban rejlő békét. 

Amint elengeded minden gondolatodat, melyek a fejedben köröznek, engeded a testednek, hogy csak lebegjen, akkor a médium (tánc) gondoskodik rólad, átveszi az irányítást – te pedig megélhetsz egyfajta magasabb szintű tudatosságot. 

Engedd meg magadnak, hogy megtapasztald ezt a magasabb szintű tudatosságot!

A tánc során megtanulsz elengedni, átlépni a saját határaidat. Megengeded magadnak, hogy önmagad légy, nincs szükséged arra, hogy ítélkezz, és senki sem ítélkezik feletted. Mindehhez a biztonságos környezetet mi biztosítjuk. 

Gyógyulj meg a tánc által! Kapcsolj ki a táncon keresztül! Tisztítsd meg a tested tánccal! Tanulj meg elfogadni! Engedd el azokat a blokkokat, melyek az életed sok területén visszatartanak! Légy magabiztosabb! Tanuld meg szeretni és elfogadni magad olyannak, amilyen vagy! 

Amikor táncolunk, nincs más, csak az ITT és MOST! 

A táncon keresztül nincs más lehetőségünk, mint a jelenben, az „ITT és MOST”-ban lenni. A boldogság csak az „ITT és MOST”-ban létezik. Amikor úgy érezzük, hogy elöntenek bennünket a problémák, stresszes helyzetek, és boldogtalannak érezzük magunkat, akkor kizökkenünk abból a kiegyensúlyozott állapotból, amit az „ITT és MOST”-ban tapasztalunk meg. 

Amikor korlátok nélkül, önmagadba merülve csak táncolsz, és megengeded magadnak, hogy önmagad légy, mosolyogni kezd a szíved. Ez a mosoly átrezegteti minden egyes porcikádat, és feltölt tiszta energiájú, csodálatos rezgéssel.

Tánc közben eltávolodsz a félelmeidtől, az önmagaddal szembeni bizonytalanságtól, és az önmagadban való kételkedéstől.

 Carla Galli - Argentín tangó - akril, vászon 50x70 cm

komment
Címkék: art

A Kreatív ÉN

2019. február 17. 10:59 - Kitti G.

Kreatív Tudatosság Fejlesztő Műhely - Exkluzív CoachArt

amaury-salas-324504_4000.jpg

Carla Galli és csapata kidolgozott egy speciális módszert, amellyel új utak és lehetőségek nyílnak meg azok számára, akik már saját szakmájukban eljutottak a csúcsra. 

Emlékezzünk csak vissza önfeledt kisgyermek éveinkre! Legtöbbünk számára megadatott egy megmagyarázhatatlan varázslat, egy hamisítatlan flow élmény, mely a legnagyobb boldogsággal és elégedettséggel töltött el minket. Ez pedig nem volt más, mint az alkotás öröme. Elképzeltünk valamit, és megalkottuk. Kockákból, legóból, gyufás skatulyából házat, palotát, hidat. Dobozokból, székekből, pokrócokból bunkert, autót, vonatot. Homokból várat, alagutat, embert, sütiket...Rajzoltunk sárba, cserépdarabkákkal aszfaltra, ha nem volt kéznél papír és írószer. Lerajzoltunk, megfestettünk mindent, amit csak képzeletünk elénk dobott. Alkottunk gyurmából kígyót, kukacot, gesztenyéből emberkéket, fürdetésnél a habból hajat, szakállat, és még mi mindent...

Aztán bekerültünk az iskolába, és elkezdtünk szabályozott keretek közt készülni az életre. Tanultunk, érettségiztünk, vizsgáztunk, diplomát szereztünk. Dolgoztunk,  másztunk fel a létrán, családot alapítottunk, utaztunk, elértük a céljainkat. Boldogok vagyunk, mindenünk megvan...és ez jól van így. De!

Miért kellett elengednünk az alkotás örömét, mely ősidők óta a génjeinkbe van kódolva? Sajnos az iskolarendszerünk a kreativitás fejlesztését a mai napig nem súlypontozza megfelelően. Keveseknek adatik meg, hogy olyan képzésben vegyen részt, olyan munkát végezzen, ahol az autonóm kreativitásnak teret engedhet.

Carla évekkel ezelőtt, a saját bőrén tapasztalta meg a manuális alkotás hiányából fakadó vákuumot, aminek hatására festeni kezdett. Munkája során kiderült, hogy kliensei is hasonló "hiánybetegségtől" szenvednek.

Carla mindig is újító volt. Merész, egyedi gondolatai, mely a kínai iskolában szerzett keleti filozófia és a nyugati kultúra  ötvözeteként sikerre vitték munkájában, arra ösztönözte, hogy kidolgozzon egy speciális módszert, mellyel segít orvosolni a problémát.

Létrehozta a KREATÍV TUDATOSSÁG FEJLESZTŐ MŰHELY-t, ahol a résztvevők a coaching folyamat során megismerkednek a festészet autonóm világával, melynek segítségével újra megtapasztalják az alkotás rég elveszett, elfeledett felszabadító erejét. A módszertan részeként segítségül hívott egy képzett művészt, akivel közösen vezetik a személyre szabott egyéni alkotó coachingot, mely egyedülálló módon hozza felszínre és fejleszti a Kreatív ÉN-t.

 3971f10939e33d30ef7905b81c96c43b.jpg

komment
Címkék: art

Segítség, társfüggő vagyok!

2019. február 12. 18:39 - Carla G.

tattoo-2894318_1280-1024x683.jpg

A társfüggőségnek mély gyökerei vannak,  és elsősorban a családból fakadnak. Ezek az úgynevezett családi modellek, amelyeket mindannyian magunkban hordozunk. Sokszor különböző fájdalmakon alapulnak, s igyekszünk bebizonyítani szüleinknek, hogy mi jobban tudjuk csinálni, mint ők. Ezért ragaszkodunk a társunkhoz mindenáron, hogy megmutassuk, mi képesek vagyunk megtartani a rosszat is, ha már a szüleink elváltak, és nekik nem sikerült.

Ha a szüleinknek harmonikus volt a kapcsolata, akkor mi mindenáron szeretnénk egy hasonló kapcsolatot megtartani, hasonló látszatot kelteni, hogy megfelelhessünk a szüleinknek. Ha a családban a szülő és a gyerek között konfliktus van, méghozzá az anyával, az nyomot hagy a párkapcsolaton. Ha az apával van konfliktus, az inkább a főnökünkkel való viszonyulásunkban, a munkahelyen mutatkozik meg, és függőség alakulhat ki.

A „se veled, se nélküled kapcsolatban” nagy szerepet játszik a magánytól való félelem. Ilyen helyzetekben olyan erős a félelem, hogy sokan inkább elviselik a durva helyzeteket a kapcsolatban, mint hogy egyedül, szabadon éljék az életüket.Ez abban az esetben van, ha egy személy nem képes megtalálni saját magát, illetve a kapcsolatot önmagával.

A félelem a magánytól annak a tudásnak a hiánya, hogy csakis én tudok az igazi társa lenni önmagamnak. Hisz azok a párok, akik kreatívak, nem tudnak függni egymástól, mert ők csak önmaguktól függenek. 

Amikor a párkapcsolatban valamelyik fél a kreativitás hiányában szenved, nem képes önállóan teremteni, abban az esetben mindenáron kapaszkodik a társába, aki éli az életét. Miközben arról panaszkodik, hogy ő az áldozat.

Valójában ki is az áldozat ebben a társulásban? Mindketten. Az egyik azért, mert meg van „fojtva”, a másik azért, mert nem képes nélküle békét találni.

Önértékelési problémáink is nagyon gyakran a mélyből, családi gyökereinkből fakadnak, és rávilágítanak a családból hozott modellek, illetve a családi viszonyok összefüggéseire. Arra, hogyan vállaljuk át tudat alatt, bizonyos szeretettörvények alapján a szülők nehéz sorsát. Röviden: ha a szülő önértékelési hiányban szenved, a gyerek „szolidaritást” vállal a szülővel, s lemásolja a mintát. Mindezt szeretetből teszi.

A családi rendszerek törvényeinek ismerete, az önismeret, a kreativitás fejlesztése abban is segít, hogy végre elkezdhetjük a saját, teljes életünket élni.

raymond-perez-482104-unsplash.jpg

Carla Galli

komment

Kudarc vagy tanulás?

2019. február 08. 19:49 - Carla G.

ben-blennerhassett-336485.jpg

A kudarc érzése az tulajdonképpen egy tapasztalat, egy helyzet, egy állapot, amikor valaki a kitűzött célját nem tudta teljesíteni. A siker ellentétének szokták mondani. Vannak az életünkben helyzetek. Ezek olyan szituációk, amelyekben egy feladat megoldása vagy cél elérése érdekében erőfeszítést kell tennünk. Ezek a helyzetek kétféleképpen végződhetnek: sikerrel vagy kudarccal. De ha úgy fogom fel, hogy egy lehetőség az újra kezdéshez, más az érzés.

A kudarc megítélése függ a lelkiállapotunktól. Vannak helyzetek, amelyikre egyik esetben csak legyintünk, más esetben viszont teljesen kiakadunk tőle. A kudarc annak is a függvénye, hogy például hányszor próbálkoztunk, esetleg mennyire szeretnénk az adott célt elérni.

A kudarc okai lehetnek többek között a félelem, a fáradtság, az önbizalom hiánya, kitartás hiánya, stb… vagy az is, hogy túl nagy az elvárás, esetleg túl magasra tettük a lécet.

Az a jó, ha a kudarcra nem negatívan tekintünk, hanem valami olyanra, melyből tanulunk. Hiszen ahogy a mondás is tartja, „Ami nem öl meg az megerősít.” Nincs olyan , hogy rossz. Vagy győzöl, vagy tanulsz. Segít abban, hogy észrevegyük gyengeségeinket, és ezáltal tudjunk fejlődni. Nincs kudarc, hanem csak tapasztalat,illetve visszajelzés.

Nem az a kudarc, ha valami nem sikerül, hanem ha ott van a kezünkben az energia a kihívás megoldásához, de mégse teszünk bele mindent, amit tudunk. Ha a kudarc értékmérője az, hogy például valamit nem teszünk meg (lustaságból, félelemből, kényelemből) és nem pedig az, hogy sikerült-e vagy sem, akkor csak rajtunk múlik, hogy eltűnnek-e a kudarcok az életünkből vagy sem.

Sosem szabad sem a körülményeket, sem pedig másokat hibáztatni. Csakis saját magunkat. Mi tehetünk róla, és ezért vállalni kell a felelősséget. Felelősséget kell vállalnunk az életünkért 100%-ban.

komment

Mire vágyik a benned élő Belső Gyermek?

2019. február 05. 11:06 - Carla G.

Mindenkiben él egy gyermeki lélek, melyet felnőtt korban többnyire elnyomunk. Néha azonban nem árt meghallgatnunk. A Belső Gyermek az érzelemtesthez kapcsolódik bennünk, s minden életünkben velünk marad. A szívünkben mindannyian gyermekek vagyunk, akik ártatlanul keresik az élet értelmét. Ezért nagyon fontos lépés a Belső Gyermek gyógyítása az önmagunkkal való munka során.

christmas-2970683_1920_2.jpg

A magzati korban, illetve a gyermekkorban elszenvedett traumák és visszaélések hatással vannak jelenlegi életünkre is. Olyan korai események blokkolhatják az életünket, melyek az érzelemtestünkben ragadtak. Lehet, hogy nem is emlékszünk rájuk, ennek ellenére ezek feloldása elengedhetetlen a boldog élethez.


Felnövünk! De csak bizonyos értelemben. A testünk felnőtté válik, de belül a gyermekkorban teljesítetlenül maradt vágyak nem engedik a felnőtt részt érvényesülni, és ez minden esetben megmutatkozik a viselkedésben. Abban a pillanatban, amikor egy konfliktushelyzetben sértettséget, haragot, félelmet érzünk, újra azzá a kisgyermekké válunk, aki ezt már egyszer átélte. Az a kisgyermek, akit többször igazságtalanul, durván megdorgáltak. Akire soha nem volt elég idő, aki mindig útban volt, akinek azt mondták: „jobb lett volna, ha fiúnak/lánynak születsz”, vagy azt, hogy: „jobb lett volna, ha egyáltalán a világra sem jössz!” Gyakran azt a szeretetet, azt az odafigyelést, törődést keressük, várjuk, amit nem kaptunk meg gyermekkorunkban. Nagyon sok felnőtt emberben ott toporzékol, sír, segítségért kiált egy megbántott belső gyermek.


A helytelen viselkedés kihathat a párkapcsolatra, a felek az édesanyjukat vagy az édesapjukat keresik egymásban. Olyan függőségekbe, játszmákba kényszerítik egymást, amely egy idő után teherré válik. Szétforgácsolják, tönkreteszik a kapcsolatot. A felnőtté válásnak az egyik ismertetőjele, hogy felelősséget tudunk vállalni az életünkért, a döntéseinkért. Az a gyermek, aki soha nem kapott bizalmat, biztatást, lehetőséget, felnőttként azt várja, hogy majd jön valaki, aki megfogja a kezét és irányt mutat. Gyakran ezt a segítséget nem valakiben, hanem valamiben keresik, különböző pótcselekvéseket választanak; pl. dohányzás, evés, mániás gyűjtögetés.


Minden szülő nagyon szereti a gyermekét, s a maga módján a legjobbat, a legtöbbet szeretné adni neki. Ennek ellenére a sorsuk, életük – fájdalmaik és félelmeik miatt – kisiklik. Szeretetük különös kinyilvánításával pedig mély sebeket okoznak a gyermeknek. Természetes, hogy mi szülők imádjuk gyermekeinket, szeretettel neveljük őket. Ki így, ki úgy. De ők, elképzeléseik által vezérelve, valamint a szeretet iránti vágyakozásból fakadóan egészen másképp értékelik a szeretetünket. Ha csintalankodnak, akkor megdorgáljuk őket, hiszen az édes nevelőszülőjük vagyunk. Ezt ők bántásnak vélik, mint ahogy mi is annak idején. És bizony évekkel, évtizedekkel később is ezt sérelmezzük. Csak akkor érthetjük meg a szüleink “bántó” viselkedését, ha legalább gondolatban mi magunk is belecsöppenünk egy hasonló szituációba.

Carla Galli

Részlet az Újratervezés. c. könyvemből

komment

CSALÁDI VÁLLALKOZÁSOK GENERÁCIÓVÁLTÁSÁNAK KOCKÁZATA

2019. február 01. 20:02 - Kitti G.

Hatalmas érdeklődés kísérte a tegnap megrendezésre került Piac & Profit konferenciát, ahol újszerű megoldásokat, jó tanácsokat, hasznos információkat osztottak meg egymással a generációváltással szembenéző vállalatvezetők, tulajdonosok. 

 

Az esemény egyik érdekessége az a pódiumbeszélgetés volt, ahol Demcsák Máriának mesélt a téma szakértője, Carla Galli író, motivációs előadó, NLP Master Practitioner, a coach-art kifejlesztője.

 

image001.png

 

"Egyértelműen fejlesztő attitűddel rendelkezem, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy immár több mint 25 éve foglalkozom szervezet, és egyének fejlesztésével. Ez idő alatt megtanultam, hogy mindenkinek megvan a maga története, amelyet magával cipel, amellyel együtt kerek és egész. 

Magyarországon a  családi vállalkozásoknál végbemenő generációváltás folyamat rendezését és megoldását kutatom. A céges megbízásaim során igyekszem utánajárni a jelenség gyakorlati hátterének.

Legfőképpen a családi cégeknél a belső erőforrások felkutatásával foglalkozom. Gyökerek, Család, szülő, gyerekek. Hiszen a családi rendszer adja a cég energiáját. Az alapító a kulcs.

A magyar családi vállalkozások mintegy 65-70%-ban a tulajdonosok és/vagy vezető munkatársak között van a házastárs, illetve más rokon is. Mindez azért jelent magas kockázatot, mert a személyes síkok az üzleti érdekekkel ellentétesek lehetnek. Jellemző hiba, ha a kinevezések vezető elve a személyes kötődés és nem a kompetencia. Menedzsment kompetenciák hiányának okán viszont kevés családi vállalkozás éri meg a harmadik generációt, de akár még a másodikat is. Gyakori az elszigetelődés és az alacsony bizalmi szint.

Egy családi vállalkozás csak úgy működhet jól, ha a család is jól működik, ha a családi és az üzleti értékek találkoznak. Ezt a harmóniát a tapasztalataim szerint egyéni és szervezeti fejlesztő technikákkal érdemes segíteni.

Az érzelmi alapon működő család és az értelmi alapon működő vállalat közti egyensúlyt, helyes arányt megtalálni a siker kulcsaként értelmezhető." 

komment
Címkék: business

Carla Galli ismert coach-hoz járnak terápiára a hírességek

2019. január 31. 09:10 - Kitti G.

 Herczeg Dóra írása

borito18-226x300.jpgMűvészek, élsportolók, politikusok, üzletemberek titkos életvezetési tanácsadója immár három évtizede, az orosz származású motivációs előadó, a sikeres coach, Carla Galli. A személyiség-és szervezetfejlesztő tréner, aki számos hazai és külföldi hírességnek nyújtott már segítséget most megjelent hatodik, Újratervezés című könyvében nyilvánosságra hozta az általa kidolgozott sikerprogram, a Master Code System számos elemét és módszerét. Carla Galli elárulja, minden ember életében adódnak nehéz időszakok, és nincs ez másképp a hírességekkel sem. 

Carla Galli rendelője igazi titkokat rejt, soha napvilágot nem látott információk birtokában van. A hazai hírességek pedig gyakran egymásnak adják nála a kilincset. Sikerkönyvek szerzőjeként, mély elhivatottsággal áll az emberek személyes fejlődésének szolgálatába, legyen szó háziasszonyról, olimpikonról, fodrászról, cégvezetőről, egy kézilabdacsapatról, híres művészről, vagy éppen hazánk valamelyik ismert közszereplőjéről.

Kijevben született, és az ottani kínai iskolában érettségizett. Így már gyerekként magába szívhatta a Kelet szellemiségét. Carla Gallinak sajátos módszereivel az elsők között sikerült a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás között hidat építeni. A 90-es években társszerzőként működött közre a Nulladik Típusú Találkozások című tévéműsorban. Alapító tagja a Magyar Para-Kutatási Tudományos Társaságnak. A 90-es évek végén pedig utat tört az executive coachingnak és az NLP módszerének is. Az elmúlt két évtizedben pedig tudását kamatoztatva egy célnak szenteli az életét, hogy az emberek lelki-intellektuális létét magasabb szintre tudja emelni. Oda, ahol az emberek képessé válnak az öngyógyításra, a tudatosság fejlesztésére és arra, hogy a fiatalság erejét és lendületét minden külső beavatkozás és külső forrás nélkül megőrizhessék. Ezt tanítja képzésien, workshopjain, tréningjein is. Jelenleg változás- menedzsmenttel, családállítással és személyes márkaépítéssel foglalkozik, mind cégek, mind magánemberek számára segítséget nyújt a problémák felderítésében és megoldásában. Carla Galli azokat a belső erőforrásainkat mozgósítja, amelyeknek talán nem is vagyunk tudatában. Ezért járnak hozzá olimpikonok, elismert politikusok, ünnepelt sztárok.

             „Bizony a híres embereknek éppúgy adódnak nehézségeik, mentális gondjaik, mint a civil embereknek; párkapcsolatukban, családi életükben, a gyermeknevelésben, a munkájukban vagy a karrierjükben. Sokan küzdenek problémákkal, depresszióval, stresszel, vagy valamilyen függőséggel. Ilyenkor a kezelhetetlennek tűnő terhet orvosolni fordulnak hozzám ismert és nem ismert emberek egyaránt. Már aki eljut odáig, hogy felismeri; baj van és változtatni szeretne a dolgon. Sajnos azt tapasztalom, hogy itthon még mindig kevesen mernek szakemberhez fordulni. Azt gondolják, hogy ez szégyen. De én bízom abban, hogy ez a fajta hozzáállás idővel változik majd. Akik viszont bátrabbak, azokról szinte kivétel nélkül elmondható, hogy könnyebben és szívesebben beszélgetnek olyan valakivel, aki nem ismeri őket, akinek nincs az életükkel kapcsolatban előfeltevése, kialakított képe, gondolata.”- összegezte Carla Galli.

Számára a projekt maga az EMBER: képzésekkel fejleszti, karitatív tevékenységgel segíti embertársait. Különleges inspirátorként, katalizátorként működik képzésein, ahol a résztvevők kivétel nélkül elindulnak a sikeres, teljes élet útján. Külön érdekesség, hogy módszereit, technikáit is megosztja az olvasókkal.

A szakembernek 2017 januárjában került a polcokra legújabb könyve Újratervezés címmel, amely a nagysikerű Ki fizeti a révészt? (2015.) című könyv folytatásaként látott napvilágot.  Egy igazi önismereti szakkönyv mindazok számára, akik az épülést, a tudatosságot, a jelen-LÉT-et keresik, kutatják önmagukban. A könyvet Berkes Kornélia szerkesztette és Ungár Anikó bűvész mutatta be a nagyközönségnek.

A 80-as évek végén, amikor hazánkban még csak a spiritualitás és természetgyógyászat csíráit vélték felfedezni, látott napvilágot a Jósnő vagy boszorkány?, valamint a Mesés jóslások című műve is,  melyek a kort megelőzve bevezették az olvasót ebbe a varázslatos, spirituális világba. Kicsit később, a Fiatalító jóga című könyvével váltott ki nagy visszhangot, a visszafiatalodás lehetőségének felvetésével, amely témakör napjainkra már kétségtelenül komoly üzletággá nőtte ki magát. Az 1993-ban kiadott Akar-e fenomén lenni? című könyvének pedig olyan sikere volt, hogy a Mantra Természetgyógyászati Egyetem a tankönyvévé választotta.

„Nagyon boldog vagyok, hogy nem csak személyesen, hanem könyveimmel is tudok segíteni nagyon sok embernek. Van, aki egyszerűen csak válaszút előtt áll, azért fordul hozzám, vagy olvassa el a könyvimet, de vannak cégek, intézmények, akiknek elakadt a működésük, és vannak olyanok – például versenyekre, olimpiára készülő sportolók, csapatok -, akiknek elengedhetetlen a felkészülésükhöz a mentális felkészítés. Nekem pedig a legnagyobb örömet az jelenti, amikor a visszajelzésekben azt mesélik, hogy sínre került az életük, beindult a vállalkozásuk, vagy dobogóra álltak egy egy-egy fontos versenyen. És szerencsére ma már minden napra jut egy ilyen.” - tette hozzá Carla Galli.

 https://carla-galli.com/

komment

Csak egy vélemény

2019. január 24. 13:19 - Kitti G.

"Kedves Carla!
carla-galli-profilkep_1npj-6070-1478506291_1.pngÍrjuk a betűket, egymás mellé tesszük őket, szavakat formálunk, mondatokat mondunk, írunk. Néha csendben, néha hangosan. Nem vagyunk egyformák, ahogy a betűk sem! Van aki párban él, mint a CS vagy a ZS betűk, van aki egyedül, mint a K betű. Néha elhagyják egymást, párt cserélnek, ahogy mi emberek is tesszük ezt. Mondom, néha! Néha és nem mindenki. Van, hogy jól érezzük magunkat egy-egy helyen, van hogy tűrünk és van amikor „belehalunk”. Az egyik ember ebbe, a másik abba. És akkor jössz, jöttél TE!
Szemérmetlenül összeolvastad a betűimet, elolvastad a könyvem! De nem írtad át! Csak kiolvastad! Persze, hiszen én kértelek! Tudsz minden betűről mindent. Nem tudok új szót vagy mondatot mutatni már Neked. Látod és érted a lényeget! Megmutattál pár fontos momentumot a lapjaimban, megjelölted melyik oldalt olvassam gyakrabban és melyiket soha. Rám figyeltél egy kicsit. Aztán eltelt egy kis idő, és mi történt? Egyik reggel elővettem a könyvet. Rendezettek voltak a sorok, a betűk és az oldalak. Egy új mesekönyvet fogtam és életre keltek a szereplőim. Egy álmomat váltottad valóra, bár tudtam, hogy ez így, még nem tökéletes. Ekkor megkértelek, hogy fuss át még egy Életet, tedd rendbe azt is, mert így lenne kerek a történet. És Te megtetted! Köszönöm! Köszönjük!"
Egy K és egy A betű
komment

Egész-ség vagy Fél-elem

2019. január 09. 14:15 - Carla G.

Válassz!

mwangi-gatheca-709376-unsplash_copy.jpg

Az ember erőt, bátorságot és önbizalmat merít minden olyan tapasztalatból, mikor szembe tud nézni a félelemmel. Azt kell tennünk, amiről azt gondoljuk, nem vagyunk képesek rá.                                                            (Eleanor  Roosevelt

ielőtt definiálnám saját szemszögemből a félelmet, előtte két fogalmat kell tisztázni: érzet és érzelem. Nagyon sokan úgy gondolják, a kettő között nincs különbség. Pedig van!

Az érzet a külvilág ingereinek, tárgyi benyomásainak, történéseinek az észlelése. Az így keletkezett ingerek (látás, hallás, szaglás, stb.) felfogására sajátságos szervek szolgálnak.

Ezzel ellentétben az érzelem, énünk szubjektív és önkénytelen állásfoglalásai a külvilág benyomásaival szemben.  Az érzelmek tehát  az énünk közvetlen reakciói. Ebben az értelemben tehát a félelem nem érzet, hanem érzelem, egészen pontosan érzelmi életünknek egy nagyon színes területe.

Félelem. Egy szó, melyet szinte mindennapi használunk, és bele sem gondolunk abba, mennyire ott van közöttünk, bennünk, a hétköznapi életünkben; otthon, az utcán, a bevásárlóközpontban, a kórházakban, de még a levegőben és a vízben is. Nem véletlenül tekintik az ember legnagyobb ellenségének a félelmet. A félelem rejlik betegesség, a kudarc vagy akár a rossz emberi kapcsolatok mögött is.

Azt mondják, hogy a világot két alapvető dolog irányítja: a Szeretet és a Félelem. Bármit is teszel, csak e kettő közül tudsz választani. Minden döntést a kettő közül valamelyik indítja el. Sajnos azonban ezt a legritkább esetben vesszük észre, s a legkevésbé vagyunk tudatában a dolognak. Itt nem kell hatalmas világmegváltó dolgokra gondolni, elég a leghétköznapibb történéseinket górcső alá venni.

Ha szeretet irányítja a cselekedetet, akkor semmi okunk a félelemre, hisz nincs mitől tartanunk, nincs mit vesztenünk. Még ha oly elcsépelt és jelentés vesztett is lett mára maga a szó, hogy szeretet, az ereje megmarad. Nagyobb erőt tulajdonítunk azonban a félelemnek, ami tényleg el tud tiporni, romba tud dönteni akár országokat is, fizikailag és lelkileg semmisíteni meg bennünket.

Alapvetően két csoportja vagy: külső félelem és belső félelem.

A legalapvetőbb félelem a változástól való félelem. Mindent ugyanúgy akarunk tudni, ahogy eddig volt, ahogy megszoktuk azt. Az már bejáratott, biztonságos, mert ismerjük, kontrollálni tudjuk, irányítható. Pedig a világban az egyetlen állandó dolog: a változás. Minden változik. És kapaszkodjunk meg: ez a Minden is folyamatosan változik.

A betegségek alapja maga a félelem, a rettegés. Ha valamit nem merünk megtenni, akkor okozunk magunknak egy kis balesetet. Mondjuk, kimegy a bokánk és akkor már nem is kell elmenni a minket annyira frusztráló találkozóra, megbeszélésre. Amikor félünk kimondani dolgokat, a torkunk megfájdul. Félünk meghallani dolgokat, a fülünk is fáj. Félünk érzéseket közvetíteni, befogadni, veszít hatékonyságából a szaglás, a látás, az ízlelés, a hallás is, nem beszélve a tapintásról, érintésről. Már nem érintünk meg semmit és senkit, mert félünk, hogy elkapunk valamit. „Még egy rideg kézfogás belefér, na de ölelésről szó sem lehet, mert az már túl intim lenne. A végén még kapcsolatba kerülök vele, és sebezhetővé válok.”

Egyre csak telítődünk félelemmel, és a vese is kezdi felmondani a szolgálatot. Tovább gyűlik bennünk a sok méreg, amit meg már a máj sem tud kezelni, és az epe is tele lesz keserűséggel. Már annyira elszigeteljük magunkat félelmünkben, hogy minden természetes anyag idegenként hat ránk, és a szervezet nem ismeri fel a természetest, így allergiás reakciót vált ki, tiltakozik ellene. Nem adunk ki magunkból semmit, a sok elfojtott érzés csak gyűlik bennünk, mígnem manifesztálódnia kell, és akkor összeáll egy kisebb gombóccá, daganattá, és felemészti a testünket, melyet félünk használni. A sok kis rákos sejt, bacilus, vírus mind látják ezt, és gondolják magukban: „Ha neked nem kell ez a test, akkor majd birtokba vesszük”. És ez így megy a végtelenségig…

larm-rmah-273644-unsplash_copy.jpg

Olykor előfordul, hogy találkozunk egy erősen szimpatikus hölggyel/úriemberrel, akivel jó lenne közelebbről megismerkedni, de a félelem a csalódottságtól, a kikosarazástól, a kudarctól, a visszautasítástól annyira megbénít bennünket, hogy megszólalni is képtelenek vagyunk. Nyelveket tanulunk, méghozzá már évek óta, de beszélni nem merünk. Félünk, hogy ha helytelenül mondunk valamit, akkor valami borzasztó dolog fog velünk történni.

A nagyobb vezetők, irányítók is rájöttek évszázadokkal (ha nem évezredekkel) korábban, hogy a félelem igen nagy erővel bír. Ők erre építenek. A legjobban úgy lehet irányítani az embert, ha folyamatos szorongásban, félelemben tartják. A boldog embert nem lehet irányítani. Neki nincs vesztenivalója, míg a félelemmel teli ember mindent elveszíthet: a munkáját, a lakását, az egészségét, az egész egzisztenciáját, mindent, ami a „civilizált” társadalom ismérve. Egyedül a lélek képes fennmaradni örökké, igaz, azt már elfelejtettük, hogy ilyen egyáltalán létezik. Valójában nem is tudjuk, mi az, hogyan néz ki. Pedig jó lenne egy kicsit kommunikálni vele, megtudni, mit is szeretne. Azonban a lélek nem ért a félelem nyelvén, csak a szeretet nyelvét ismeri.

A lélek sosem irányít, sosem ítélkezik, legfeljebb örül, ha a test és szellem ráeszmél, mi is az ő célja. Ezzel szemben a félelemmel fűtött testet az ítélkezés tartja életben.

Annyira sokat nem is kellene változtatnunk magunkon és a szokásainkon, csak az ítélkezést kellene abbahagynunk. Ha ez magunktól nem megy, akkor figyeljük meg az egészen kicsi gyermekeket. Tőlük rengeteget tanulhatunk. Ők még nem ítélkeznek. Ők csak szemlélik, megfigyelik először magukat, majd a közvetlen környezetüket, és csak később terjesztik ki ezt a végeláthatatlan figyelmet a világra. Nem mondják semmire, hogy jó vagy rossz. A felnőttek tanítják meg nekik. Számukra csak dolgok vannak, amiket jó megfigyelni, megérinteni, megízlelni, meghallani, meglátni és szeretni. És mindezt a legkisebb félelem nélkül teszik. Pusztán szeretettel. 

karl-fredrickson-192686-unsplash.jpg

komment
Címkék: life help

Neked van Élet Célod?

2019. január 01. 19:07 - Carla G.

A céltalan hajónak egyetlen széljárás sem kedvez!

vladislav-babienko-703701-unsplash.jpg

Kedves Olvasó! Szeretném, hogy a cím olvasása után, ez a kérdés, már nem lenne többet költői számodra. Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy időnként nem tudsz választ adni erre az egyszerű kérdésre. Ne aggódj, nem vagy egyedül! Az álmodozások kora sajnos sok embernél már a középiskolás korban, vagy az érettségivel véget ér.

Ha megkérdezem, hányan élnek kicsiny országunkban, szinte mindenki a népszámlálás során kiadott kb. 10 milliós számmal válaszol. Pedig ennél jóval kevesebb ember az, aki elmondhatja magáról, hogy igazán, valóban Él. Bolyongunk céltalanul a nagyvilágban, sodródunk az árral, nem látjuk a jövőt, igazából nem is élünk, kifolyik a kezünk közül az idő és nem is érezzük az élet valódi ízét. Pedig meg kell határozni a célt, meg kell tudni fogalmazni, honnan hova szeretnénk eljutni. Ahogy egy vitorlás számára, éjjel a tengeren, csupán a világító-torony az egyetlen biztos pont. Az életcél kitűzése nagyon fontos az életünkben, mert minden más célunkat és tevékenységünket is ez vezérli. Ezen kívül személyre szabott, sajátos, egyedi és megismételhetetlen. Nincs két egyforma cél.

Mindezek tudatában igyekezzünk olyan célt választani, amely reális, mérhető, megvalósítható és értelmes. Persze menet közben találkozunk kisebb erőfeszítést igénylő részcélokkal is, de ezeket megugorva már csak jól kell magunkat érezni a végső cél felé vezető úton. Ne félj, mert útközben még változtathatsz, a lényeg, hogy indulj el! 

Nekem van egy tippem…

Az előző fejezet után joggal érkezik a kérdés: mi számít elérhető, helyes, értékes, értelmes célnak? Ahhoz, hogy megtaláld az életcélod, először is meg kell tudnod fogalmazni, hogy mit szeretsz a legjobban. Ha ez megvan, készen állsz arra, hogy ezzel megváltoztasd a világot. Az életcélod nem pusztán az, amit cselekszel, hanem az, amitől jól érzed magad, ami boldoggá tesz, ami lelkesít, amitől megdobban a szíved. Minden egyes célkitűzéses, motivációs törekvés egy gyakorlat, melynek egyetlen ellensége van, az pedig a saját belső ellenállásod.

Egy-két ötlet ahhoz, hogyan tudnak céljaid világossá válni előtted.

  1. Papír+toll!

Írd le a mindennapi gondolataidat, hogy általában mitől érzed magad jól, vagy rosszul. Nevezd meg konkrétan azokat a dolgokat, melyekért azokon a bizonyos napokon hálás vagy.

2. Ébreszd fel a szunnyadó szenvedélyt magadban!

A szenvedély hatalmas energiát ad. De ezt csak akkor érzed, amikor azt csinálod, amit igazán szeretsz, ami boldogít. Melyek azok a dolgok, amiktől jól érzed magad, amiktől izgatott vagy? Ha felismered, mi a szenvedélyed, elkezdheted a céljaidat megvalósítani. Nevezd nevén, mit tudnál most rögtön tenni annak érdekében, hogy felébreszd magadban az eddig szunnyadó szenvedélyed?

3. Tisztában vagy az erősségeiddel?

Találd meg az erősségeidet és azokat a lényegi elemeket, amelyek segítenek abban, hogy pontosan meg tudd fogalmazni, mire is van szükséged ahhoz, hogy az életednek legyen célja és értelme. Az erősségeid felismerése nagyon fontos része a céljaid megtalálásának, melyek segítségével egy kis változtatást vihetsz véghez a világban, és elégedett lehetsz az életeddel is.

4. Mik az értékeid?

Tudod egyáltalán mik az értékeid? Tudnod kell, hisz az értékeid a hajtóerőd mindenben, amit csinálsz, a mindennapi döntéseket is beleértve. Ha ismered őket, jobban megértheted saját magad, és ez segít abban, hogy hitelesen, becsületesen és persze céllal éld az életed.

Ezekért a változásokért már ma tenned kell!

 

Folytatás a "Ki fizeti a Révészt?" c. könyvemben…

26357_4900086494237_484759302_n-224x300.jpg

 

komment
Címkék: business life

A dicséret ereje

2018. december 26. 17:42 - Carla G.

Ajándék, mely mindig megtérül

winter-wonderland-1082511_1920.jpg

Az erkölcsi nevelés egyik eszköze a dicséret. Jóleső érzést kelt az emberekben. Ösztönöz és teljesítményre sarkall. Mégsem mondjuk egymásnak. Miért nem? Mert gyerekkorunkban az ivódott belénk, és így a hitrendszerünk úgy alakult, hogy “az öndicséret büdös”. Hányszor hallottuk e szavakat anno, és mondtuk mi is mindenkire, aki dicsekedett, illetve önmagát dicsérte! Még akkor is, ha igenis ő volt a “legerősebb”, a “legjobb”, a “legnagyobb”.
És most, felnőttként is, ha valaki felhívja a figyelmet az általa elért eredményekre, rögtön ellenszenvessé válik, még akkor is, ha a munkájára jogosan büszke. Ennek nem így kellene lennie!

A dicsérettel, megerősítésekkel a pozitív énképet, önbecsülést és önbizalmat erősítjük. Igenis használjuk! Félünk dicsérni és dicséretet elfogadni. Ha kapunk, egyszerűen nem hisszük el, hogy a másik azt komolyan gondolja. Hajlamosak vagyunk kisebbíteni saját értékeinket. Dicséretet adni pedig azért félünk, mert attól tartunk, hogy a másik így felülkerekedik rajtunk vagy nem viszonozza, esetleg visszaél vele. Az is előfordul, hogy valaki azért nem dicséri meg a másikat, mert attól még kisebbnek érzi magát. Azt gondolja, eltűnik, megszűnik. Ez nem így van. Ha kimondjuk a dicséretet, létrehozunk valamit. Merjük kimondani! Ha jó mondunk a másikról, önkéntelenül is elmosolyodunk és minden mosollyal teremtünk.

“Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.” Gustave Flaubert

Rajtunk múlik. És ha ez sikerül, akkor megtaláljuk a jót magunkban és így másokban is, hiszen minél több jót látunk meg másokban, annál több jót veszünk észre magunkban. Ha másokat elismerünk, dicsérünk, azzal magunkat is felértékeljük.

A pozitív önértékelésű, önbizalommal rendelkező emberek sikeresebbek a munkában és az emberi kapcsolatok terén, ezáltal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak.
Kezdjünk el dicsérni másokat! Egy-két szó is elég, csak fontos, hogy komolyan gondoljuk. Ne féljünk másokat elismerni, megdicsérni! Gondoljunk arra, hogy akinek kifejezzük hálánkat, megbecsülésünket, ő nemcsak a szívébe zár minket, hanem számíthatunk a segítségére a jövőben is.

Carla Galli

komment
Címkék: boldogság life

Az Univerzum gyermekei vagyunk

2018. december 20. 19:52 - Carla G.

Karácsonyi gondolatok

winter-2743027.jpg

Érezted, már magad idegennek ott, ahol nem kellene? Ahol elvileg ismernek, de mégis, olyan kívülállónak látod magad? Mintha nem is erre a bolygóra születtél volna, de hogy ebbe a családba nem, az szinte biztos. Olyan, mintha nem is tartoznál és nem is tartoztál volna soha igazán közéjük. 

Pedig oda születtél. Abban a családban vagy valakinek a gyereke, testvére, stb… De valamiért mégsem érzed magadénak. Akkor kié ez a család? És ki vagyok én egyáltalán? Hogy kerültem ide? És miért pont ide? És valóban! Egy másik világból jöttem. Méghozzá két különböző világból. A szüleim világából. Egy anyából, és egy apából. Lehet őket úgy is nevezni, hogy az egyik a palacsinta, a másik a pogácsa. Én belőlük vagyok, de az már egy harmadik édesség lesz, melynek a neve mondjuk a pirog. És az már bizony se nem palacsinta, se nem pogácsa. De ez is nagyon finom, és szerethető.

Mindannyian így érkezünk. Azonos gyökérből növekszünk, a szüleinkből. Életünk során rengeteg olyan dolgot kirekesztünk az életünkből, melyet fontosnak tartanánk. De nem merjük megtenni a szüleink miatt. Vagy mert sajnáljuk őket, és lelkiismeret furdalásunk van amiatt, hogy ez nekik nem adatott meg, stb… Ilyenkor egy érdekes áramlatot érzek a szívem és az agyam között. Meg kell tanulni szívvel tudni, és az aggyal pedig érezni!

Ilyen esetekben áll fent az a helyzet, amikor nem hisszük el azt, hogy megérdemeljük a boldogságot. Az ember szinte retteg attól, hogy megkapja azt, amit akar.

Nem szabad, hogy a szüleidet hibáztasd az életedben felmerülő problémák, és a miattuk kihagyott helyzetek miatt. Ők csak a révész szerepét töltötték be. Áthoztak minket, és ezzel mindent meg is adtak, amit adhattak. Az Életet. És az Életet élni Neked kell!!!! Merj élni!!! Meghalni bárki tud!!!

Igen, általuk születtünk, de az Univerzum gyermekei vagyunk. Mint ahogy ők is azok. Csak ők ezt valamiért nem tudják. Mert ez a tudás belőlünk való, Önmagunkból. Arra nekem kell rájönni, hogy mit írtak belém. Fontos gondolatokat a létezéshez! De önmagunk nem ettől vagyunk, hanem attól, amit a bennünk rejlő „ írásból ” megfejtünk.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Carla Galli

komment

Tudd meg, miért hagy el a pasi!

2018. december 17. 19:56 - Carla G.

kinga-cichewicz-400808.jpg

Vajon miért hagynak el bennünket? És mi másokat? Sok minden eszembe jut erről, de a rengeteg ok közül egy valamit emelnék ki, ami szerintem az összes érv közül a legfontosabb: az adni-kapni egyensúly.

Mert az egyensúlynak nem szabad felborulnia. Sokan a férfiakat hibáztatják, becsapva érzik magukat, azt érzik, hogy egy álom véget ért. Ne feledd: bármi is történt veled, abban neked is fontos szereped van. Túl a veszteség fájdalmán gondold át, vajon mi lehetett a felelősséged abban, hogy a dolgok így alakultak.

A szerelmesek ígéretet tesznek egymásnak, egyfajta fogadalmat, hogy soha nem hagyják el egymást, de amikor kitisztul a kép, szóhoz se jutnak. A felek között nő a feszültség, az idillnek pedig vége.  

A fiatalasszonyokból anyák lesznek, akik otthon maradnak, esetleg eltartják őket vagy dolgoznak, és mellette gondoskodnak a családról. A férfi egyre ritkábban van velük - ilyen-olyan okokkal. A rózsaszín világból szürke hétköznapok lesznek.

Ha úgy érzed, hogy vége a kapcsolatodnak, gondold át, hogy mit szerettél meg a másikban. Ne felejtsd el a kezdeti szép pillanatokat. Minden kapcsolatnak fontos része a másik méltóságának a tiszteletben tartása. Elváláskor tudni kell, hogy mi romlott el. Majdnem mindig a kezdeti lángolás múlik el, és megváltozik a felek közötti szexualitás is. 


Vajon miért? Próbálj visszaemlékezni: mi az, ami annak idején összehozott titeket, vagyis ami miatt egymásra kattantatok. Azt a bizonyos első impulzust, ami tüzet gyújtott benned, azt kell megőrizni, és ha kezd elaludni, akkor bizony, ébren kell tartani.

scott-broome-740559-unsplash.jpg

Indiában, vagy egy hasonló kultúrában, az ősi tradíciók szerint nem válnak el a párok, hanem kitartanak egymás mellett, akármi történjék is. A szülők akaratának engedelmeskedve nem is hagyják el egymást sosem. A kultúrájuk szabályai segítik őket ebben.

Európában, vagy mondjuk így, a nyugati világban a fiatalok már nagyon korán szexuális kapcsolatot teremtenek. Összehozza őket egy társaság, egy jó érzés, vagy a szex. Nem gondolják át racionálisan a családalapítást, hanem érzelmektől vezérelve fejest ugranak a közepébe, mert tervek nélkül, de jön a gyerek. Amikor egy idő múlva csillapodik a szenvedély, akkor a férfi ül magába roskadva, nyakában a "csacsika család", és nem tudja, hogy mit tegyen.

Európa közepén nekünk se lenne szabad elfelejteni, hogy családot csak tudatosan lehet alapítani. Tudnunk kellene azt, hogy miért is vagyunk együtt. Ez fontos, erről beszélni kell! Nem szidható az a férfi, aki azt mondja: "Ki az, aki mellett ébredek? Csak szexelni akartam, és mire észbe kapok, már meg is született a gyerek, a lány pedig a hátrányára változott meg a szülés után." 

A nő hízik, eltunyul, és nem tartja fontosnak, hogy vonzó legyen, mint ahogy korábban. A szülés után már "csak" anyák vagyunk és elfelejtünk nőnek lenni?  Egy jó párkapcsolatban nagyon fontos az adni-kapni egyensúly. Ha az egyik ad, a másik csak kap, megbillen a harmónia, és párkapcsolati feszültség keletkezik. Ez a pozitív feszültség viszont arra készteti a másikat, hogy ő is viszonozza a másik érzéseit. A kapcsolat sikere azon múlik, hogy sikerül-e ezt az adni-kapni egyensúlyt megtartani. Ne feledd: amibe nem fektetsz energiát, az nem térül meg. De a másik véglet sem jó, vagyis, ha többet adsz a kelleténél.

Egy lány azzal keresett meg, hogy a párkapcsolatai sorra kudarcba fulladnak. Nem értette, hogy miért, hiszen mindent megtett, hogy a partnere boldog legyen. A beszélgetések alatt derült ki, hogy már a kapcsolat kezdetén a partnere kedvében akart járni minden áron. Túl sokat adott az érzéseiből, ami feszültséghez vezetett. Ilyenkor egy idő után az egyik fél ugyanis nem bírja a feszültséget, és inkább kilép a kötelékből. Ha tudjuk azt, hogy a kapcsolaton belül ki ad kevesebbet, akkor abból arra következtethetünk, hogy a partner inkább szabadságra vágyik. Figyelni kell az egyensúly megtartására: csak annyit kell adni, amennyit a partner még képes viszonozni. A kapcsolat működéséhez az is nagyon fontos, hogy legyenek közös célok, amelyekért mindkét félnek tennie kell.

De ha újra szingli vagy és fáj a lelked, nézz szembe az eltelt időszakkal, élvezd a szabadságot, lépj nagyokat az utcán, lélegezz mélyeket, vedd észre, hogy újra itt a tavasz és gondolkodj el azon, hogy hogyan tovább! Kalandra fel, az élet megy tovább! Ne azon szomorkodj, hogy mi nem adatott meg, hanem gondold át, hogy mi volt a tanulság, ami tovább gazdagítja az életedet. Ne a veszteségeiden bánkódj, hanem arra figyelj, hogy mire tanított az előző kapcsolat.

Carla Galli

 

komment

Igazság vagy boldogság?

2018. december 14. 15:33 - Carla G.

Ez tehát a fő kérdés.vita3.jpg

Vegyünk a fáradságot, és szürke hétköznapjaink egyikén számoljuk össze, hogy akár írásban, akár szóban, akár gondolatban hányszor keressük az igazságot. „Én már ötször kivittem a szemetet a héten, te pedig még egyszer sem!” – ugye ismerős? Csak egy példa, hogy a legapróbb harcban is mindig a saját igazunkért küzdünk. Ösztönös késztetés él bennünk, hogy minden helyzetből jól, lehetőleg nyertesként jöjjünk ki. De gondoltunk már arra, hogy ha megnyerünk egy vitát, olyankor vesztes is van? Az ilyen helyzetek, ahol saját érveinkre és igazunkra figyelünk, nem vezetnek megoldáshoz. Jelentéktelen kis dolgok, melyek a boldogság ellen dolgoznak. Miért? Mert aki vitázik, az az igazságot, aki nem vitázik, a boldogságot keresi. Folyamatosan bizonyítjuk az igazunkat, de nincs semmi értelme, hiszen ez egy magasabb szinten dől el. És ha a válasz, a bizonyítás, a visszaigazolás ma nem is, de valamikor – egy nap múlva, egy hét múlva, tíz év múlva, húsz év múlva mindenképpen megérkezik.

thinkstockphotos-649757496-1024x577.jpg


Az igazságot nehéz megismerni, mert a világ összetett, s minél messzebbre megy az ember a megismerés útjain, akár a vallásban, a fizikában, a gazdaságtanban, a logikában, stb., számára az igazság annál furcsábbá válik. Lavoisier (Antoine Laurent), a híres francia tudós a Tao Te King alapján ezt valahogy úgy fogalmazta meg, hogy „…minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud…” Ez a látszólagos ellentmondás nem a tanulást ellenzi, hanem arra mutat rá, hogy a megismerés a világ látszólag végtelen komplexitásával hadakozik. Az igazság tulajdonképpen a jelen pillanat, amely örökké tart. Lehetne taglalni az igazságot magasabb szinten, akár lételméleti, akár erkölcsi, akár logikai oldalról, de én most a boldogsággal párosítottam össze úgy, hogy minél egyszerűbb és érthetőbb legyen mindenki számára...

Carla Galli

komment
süti beállítások módosítása