Carla Galli

Fókuszban a személyiség

Segítség, társfüggő vagyok!

2019. február 12. 18:39 - Carla G.

tattoo-2894318_1280-1024x683.jpg

A társfüggőségnek mély gyökerei vannak,  és elsősorban a családból fakadnak. Ezek az úgynevezett családi modellek, amelyeket mindannyian magunkban hordozunk. Sokszor különböző fájdalmakon alapulnak, s igyekszünk bebizonyítani szüleinknek, hogy mi jobban tudjuk csinálni, mint ők. Ezért ragaszkodunk a társunkhoz mindenáron, hogy megmutassuk, mi képesek vagyunk megtartani a rosszat is, ha már a szüleink elváltak, és nekik nem sikerült.

Ha a szüleinknek harmonikus volt a kapcsolata, akkor mi mindenáron szeretnénk egy hasonló kapcsolatot megtartani, hasonló látszatot kelteni, hogy megfelelhessünk a szüleinknek. Ha a családban a szülő és a gyerek között konfliktus van, méghozzá az anyával, az nyomot hagy a párkapcsolaton. Ha az apával van konfliktus, az inkább a főnökünkkel való viszonyulásunkban, a munkahelyen mutatkozik meg, és függőség alakulhat ki.

A „se veled, se nélküled kapcsolatban” nagy szerepet játszik a magánytól való félelem. Ilyen helyzetekben olyan erős a félelem, hogy sokan inkább elviselik a durva helyzeteket a kapcsolatban, mint hogy egyedül, szabadon éljék az életüket.Ez abban az esetben van, ha egy személy nem képes megtalálni saját magát, illetve a kapcsolatot önmagával.

A félelem a magánytól annak a tudásnak a hiánya, hogy csakis én tudok az igazi társa lenni önmagamnak. Hisz azok a párok, akik kreatívak, nem tudnak függni egymástól, mert ők csak önmaguktól függenek. 

Amikor a párkapcsolatban valamelyik fél a kreativitás hiányában szenved, nem képes önállóan teremteni, abban az esetben mindenáron kapaszkodik a társába, aki éli az életét. Miközben arról panaszkodik, hogy ő az áldozat.

Valójában ki is az áldozat ebben a társulásban? Mindketten. Az egyik azért, mert meg van „fojtva”, a másik azért, mert nem képes nélküle békét találni.

Önértékelési problémáink is nagyon gyakran a mélyből, családi gyökereinkből fakadnak, és rávilágítanak a családból hozott modellek, illetve a családi viszonyok összefüggéseire. Arra, hogyan vállaljuk át tudat alatt, bizonyos szeretettörvények alapján a szülők nehéz sorsát. Röviden: ha a szülő önértékelési hiányban szenved, a gyerek „szolidaritást” vállal a szülővel, s lemásolja a mintát. Mindezt szeretetből teszi.

A családi rendszerek törvényeinek ismerete, az önismeret, a kreativitás fejlesztése abban is segít, hogy végre elkezdhetjük a saját, teljes életünket élni.

raymond-perez-482104-unsplash.jpg

Carla Galli

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://carla-galli.blog.hu/api/trackback/id/tr7414623176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.